Zsuffa István: Műszaki hidrológia (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996)
1. A PASSZÍV VÍZGAZDÁLKODÁS HIDROLÓGIÁJA
hanem csak egy olyan fiktív vizhozamadatsort állítunk elő, amelynek statisztikai mutatói megegyeznek a nem észlelt vizjárási elemek mutatóival. Ez az eljárás teljes adathiány esetén is alkalmazható és alkalmazandó is. Teljes adathiány esetén ugyanis a csapadék és lefolyás közötti kapcsolat úgynevezett vizgyiijtőfeltárással vizsgálható: a műszaki munkák megkezdésétől a tervezés előkészítésétől a végső tervszámok rögzítéséig elég idő áll rendelkezésre, hogy expediciószerii méréssorozattal a csapadék és lefolyás kapcsolatát megfogjuk. Néhány hónapig kell csupán a területen csapadékirókat, vizállásirókat működtetni, vizhozammérés sorozatokat végezni, talajnedvességet mérni. A vizgyüjtőföltárás mérnöki munka. Sem költségigénye, sem időigénye nem túlzott, általában nem éri el az ugyanazon műszaki föladat előkészítéséhez szükséges geodéziai munkák költség- és időigényét.-* Patakszabályozási munkáknál például egy 10 kilométeres mederszakasz teljes geodéziai fölvétele, alapponthálózat sűrítés, sokszögvonal fektetés, állandósítás és bemérés, keresztszelvények kijelölése és fölvétele, az adatok földolgozása az 1980. évi normák szerint kb. 300 000 Ft-ot és 6-8 szakember és segédmunkás 8-10 hét munkáját jelenti. Mindezt a geodéziai munkát ilyen részletességgel csak azért kell elvégezni, hogy a kivitelező a kikotort földmunkát 5% pontossággal elszámolhassa. Az ezt a költséget meg sem közelitő hidrológiai föltárással pedig azt lehetne biztosítani, hogy a mederméretek egyébként 50-100%-os, vagy még annál is nagyobb túlméretezését 5-10%-ra lehessen csökkenteni. Ez a mérnöki munka azonban nem sablonos és nem kényelmes. Az eredmények összegyűjtése terepmunkát igényel és bár a hidrológia a terepmunkától soha el nem választható, vannak, akik ezt nem szívesen vállalják. Az eredmények értékelése pedig igen gondos elemző munkát igényel. Ezek eredményei nem foglalhatók képletekbe, a tervezési dokumentációnak nem lesznek ezek sem tetszetős, sem egyértelmű szabvány szöveget követő részei. A vízfolyás vízjárása, árvíz viszonyai mindig a vízgyűjtőterület pillanatnyi állapotának megfelelően, csak a helyszínen megfigyelhető, időben állandó és időben változó tényezők hatására alakulnak. Az időben állandó tényezők sem határozhatók meg Íróasztalnál térképek, atlaszok alapján, az időben változó tényezők pedig csak a helyszíni vizsgálatok alapján, igen alapos mérnöki elemző munkával értékelhetők. Az egyszerű, íróasztal mellől végrehajtható becslések csak igen durva tájékoztatást adhatnak. A vízgazdálkodási munkákban azonban mindkét eljárásnak megvan a maga alkalmazási területe. A műszaki munkákat valamilyen fölmerülő szükséglet kielégítésére, esetleg valamilyen gazdaságilag hasznosítható ötlet megvalósítására kezdeményezik. Már a kezdeményezésnél bizonyos nagyvonalú elképzelésünknek kell lenni a munka jellegéről, méreteiről, a műszaki megoldásról és a költségekről. A kezdeményezésnél a rendelkezésünkre álló anyagi erők azonban még igen korlátozottak: a kezdeményezőnek meg kell győznie a beruházó pénzügyi forrásait kezelő szerveit a kezdeményezés föltehető hasznosságáról, hogy ezek után biztosítsák a részletesebb tervezéshez szükséges költségeket. A ma használt kifejezések szerint “a beruházási cél" megfogalmazásához is kell bizonyos műszaki számításokat elvégezni: ezeket a számításokat becslő módszerekkel, terepbejárás után, íróasztal mellett készíthetjük el. A beruházási cél elfogadása után beruházási program készül, amelyben már a létesítendő mü összes fő méretét és a költségeket rögzíteni kell. A beruházási program keretében a műszaki problémák megoldására tanulmányterveket kell készíteni: vízgazdálkodási beruházásoknál a legfontosabb ilyen tanulmányterv a hidrológiai tanulmány! A tervezésnek ebben a döntő szakaszában durva becslésnek már nincs helye: adathiány esetén az adathiánypótlást vizgyüjtőföltárással kell elvégezni és az árvizszámitást a vizgyüjtőföltárás során, helyszíni mérésekre alapozott módszerekkel, generált adatsorral kell végrehajtani. Végeredményben tehát a beruházási cél megjelölésénél a hidrológiai analógia eszközeivel, képleteivel becsüljük a paramétereket, tehát a különböző valószínűségű árvizeket, a beruházási program során pedig vizgyüjtőföltárással, a hidrológiai folyamatok elemzésével komplex vizsgálatot végzünk. Ez a munkamenet általában mindig követendő: természetesen kivételek is vannak. Autópályák építésénél egy-egy áteresz költségei indokolják a pontos hidrológiai méretezést és ezt valóban édemes is - adathiány esetén - vizgyüjtőföltárással végezni. Kicsiny pataokoknál azonban már a hidrológiai analógia eszközeivel is el lehet dönteni, hogy a mértékadó (például 1%-os valőszinüségU) vízhozam jóval kisebb annál, amelyet a legkisebb méretű megépítendő áteresz át tud bocsájtani: az ilyen átereszeknek a karbantartása ugyanis olyan méreteket követel meg, amelyek a szelvény könnyű "mász- hatóságát" biztosítják. Hasonló meggondolással előregyártóit elemek alkalmazásánál is élhetünk: olyan esetekben, amikor a legkisebb alkalmazott elem is biztosan kielégítő, amiről a hidrológiai analógia durva becslő módszereivel is meggy őz ődhatünk, bonyolultabb és költségesebb számításokra, vizgyüj- tőföltárásra nincsen szükség. 103
