Zsuffa István: Hidrológia II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1975)

2. A hidrológiai adatok matematikai statisztikai feldolgozása

Az autokorreláciős függvényben ez úgy jelentkezik, hogy a függ­vény maximuma az 5, 6 lépcsőnél jelentkezik negativ értelemben (mini­mumként) a 12 lépésnek megfelelő pozitiv maximumot mutat, valamivel kisebb értékben. És bár a korrelációs függvény a lépésköz távolságával csökken, a 18, 24, 30 ... k. 6 hónapos értékek továbbra is relativ szél­sőértékeket adnak. A példaként említett vízfolyások tehát jellegzetes évi ritmust kö - vernek, periodikus vízjárásra utaló vízhozam idősorokat adnak, amelyek­ben azonban a véletlen jellegű tényezők (árvizek, szárazságok, véletlen jellegű jelentkezései) a periodicitás, az évi ritmus közvetlen megfigye­lését zavarják. Az autokorreláciős tényező lépésköz szerinti függvényé­ben ez a periodikusság határozottabban jelentkezik. Nagyon sok feladatnál az idősor elemzést elsősorban a periódusok ki­mutatására végzik el. Ehhez a. 229. képletekkel rögzített korrelációs egyenle­tekre nincs is szükség, mindössze a 235. képlettel megadott autokorreláciős függvényt kell meghatározni. Mivel az autokorreláciős tényezőnek bármely lépésköznél a nevezőjében az n adatnak a szőrásnégyzet szorzata van, nyilván­valóan a korrelációs függvény csak egy szorzóval különbözik a csak a nevezőt tartalmazó un. autokovarancia függvénytől, amelyet a következőképpen értelmezünk: C(s) = X (Xj -x) (x._g-x) (236) A képletben x az adatok számtani középértéke, x^ pedig az adatok konk­rét értékei a kezdőponttól a legutolsó adatig, x. pedig ugyanezek az adatok j -s a lépésközzel elcsúsztatva. Ezt az autokovariancia értéket tehát sem az ada­tok számával, sem a szőrásnégyzettel osztani nem kell, hiszen ezek az érté­kek egy vizsgálat esetén állandóak, a lépésköztől függetlenek. Az autokovarian­cia függvény tehát kevesebb számítással éppúgy mutatja a szélsőértékek he­lyét, mint az autokorreláció függvény. Megjegyezzük még, hogy az autokova­riancia függvény un. Laplace transzformáltja, az un. spektrum szolgál arra, hogy a vizsgált adatsor különböző periódusait elemezzük. A vízállás, vizhozamadatsorok periódikus jellegének magyarázata látszólag egyszerű. A vízjárást az időjárás alakítja, az időjárást pedig elsősorban az égitestek, a Föld és a Nap periódikus mozgása. Az idő­járásban mutatkozó, a Föld tengelye; körüli napi mozgás és a Nap kö­rüli periódikus évi mozgás időjárásra való hatása nyilvánvaló. Ezentúl az időjárásban és igy a vízjárásban is megmutatkozik az un. napfoltte­vékenység 11, 5 éves periódusa és ezentúl még 45 éves (Brückner) stb. periódusokról is beszélünk. A legújabb vélemények szerint ezek a perió­dusok összefüggésben vannak az egész Nap-rendszer mindenkori mecha­nikai állapotával és ez összekapcsolható a Nap legfelső, igen forró gáz­- 220 -

Next

/
Thumbnails
Contents