Zorkóczy Zoltán: Mezőgazdasági vízgazdálkodás III. Árvízvédelem (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)

1. Ármentesités

1.314 A gátakon átszivárgó vizek kezelése

A földtöltésen és a talajtömbön árviz idején átszivárgó vizek, a mentett oldalon szétterülve, a töltéslábat és a környező terepet áztatva, csökkentik a gát állékonyságát. Emellett nehezitik a gát megközelítését, a védekező munkát és tetemes kárt okoznak. Ezért az átszivárgó vizek összegyűjtéséről és elvezetéséről csatornák épitésével gondoskodni kell.

A csatornák méreteinek megállapitásához természetesen ismerni kell az átszivárgó viz mennyiségét.

A töltés 1 fm-én átszivárgó viz mennyisége Casagrende szerint (13. ábra)

ha 30<;/}<180 ______,

q

G = k( \U2 + d2 - d) (35)

ha (J < 30°

"\l~~2 ~2 ~ií~~2 2 2

qG = k( yH + d - |/d - H ctgß) sin ß (36)

A talajtömb 1 fm-én átszivárgó viz mennyisége Galli szerint (11. ábra)

t k

qA 1 B + 1 f a

H

(37)

Az elvezető csatornák méretezése szempontjából mértékadó fajlagos vizhozam tehát

qm = % + qA <38>

A töltésen átszivárgó vizmennyiség általában elhanyagolható a talaj tömbön átszivárgóhoz képest, de homokos-kavicsos anyagból épült, vagy szürözött töltések esetében jelentős lehet.

A csatornák kialakitását a belvízrendezésnél szokásos módon kell megtervezni, a következő szempontok egyidejű figyelembevételével.

Az elvezető csatornákat a gáttal közel párhuzamosan célszerű vezetni a védett terület legközelebbi belvizcsatornájáig, ahonnan a viz elvezetéséről már a belvizrendezés módszereivel kell gondoskodni.

Az elvezető csatornák gáttól való távolsága a gát és a mögöttes terület altalajától függ.

Gyengén vizáteresztő talajon a nyilt csatornák létesítése állékonysági problémát nem okoz, a csatornák mérete és távolsága a gáttól ki64