Zorkóczy Zoltán: Mezőgazdasági vízgazdálkodás III. Árvízvédelem (Tankönyvkiadó, Budapest, 1976)
1. Ármentesités
tehát (21) 1 hr 1, + B + 1 +1 f r a Ha a függőleges lezárás csak részleges,0a lezáró elem - kísérleti eredményekkel igazoltan - vízzárónak tekinthető és a helyettesitő hosszban 1 helyett a lezárást megkerülő szivárgás ellenállását lj_-t a következő empirikus összefüggéssel lehet figyelembe venni: 2t I-------------------------------------•» !■ =rf- Wt-t ) (0,8 t + 0,2 t) (22) r w r r r i4- ahol _t a vizvezető réteg vastagsága t pedig a vizvezető réteg lpzárt vastagsága — (a résfal mélysége a vizvezető réteg felszine alatt). A hidraulikus talajtö^és veszélye ott lesz a legnagyobb, ahol - az előzőek szerint számított % nyomásnak (H ill H ) és ’ nyomás alatt cl X alatt álló réteg vastagságának (t_) aránya - a kilépési gradiens - a cl legnagyobb. Ha a fedőréteg vastagsága egyenletes (t = konst.), akkor cl a töltés mentett oldali lábvonalában alakul ki a legnagyobb, mértékadó gradiens. i m H a t a a (23) A hidraulikus talajtöréssel szembeni biztonság i, ^íidr krit a > 1,5-2 (24) m- ahol i^ a a fedőréteg (a) kritikus gradiense, mely a réteg telitett viz alatti térfogatsúlyával egyenlő i = Tt = Tt - t *0,6 - 0,85 krit a a a v Ha az előirt biztonság nem áll fenn, akkor a következő módszerekkel lehet növelni:- a szivárgási ut növelésével, tehát a töltés talpszélességének növelésével, a mentett oldali rézsű lapositásával,- a mentett oldali fedőréteg megvastagításával, leterhelésével (3.c)-d) ábra), 55
