Zorkóczy Zoltán - Károlyi Zoltán: Folyó- és tószabályozás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1985)

I. Folyószabályozás - 3. Vizerő-hasznositás

A vízerőmű telj es fím énve az alábbi módon számítható:

A H esésű folyószakasz elméleti (potenciális) teljesítménye:

P = TT . Q . H [mkp/s]

Tekintetbe véve, hogy közelítően ‘J = 1000 [kp/m^J és LE = 75 [mkp/ sj ,

P = Q H = 13,3 Q . H [LE]

továbbá 1 LE = 0, 736 kW; ezért

P = 13, 3 . 0, 736 . Q , H = 9,8 . Q . H [kW]

A gyakorlati számításokban

P = 9, 8 1t . ?g . Q . H [kW]

ahol 7t

a turbina hatásfokát a V

Lg

a generátor hatásfokát jelenti. A teljesítmény közelítő értéke a turbina és a generátor átlagos hatásfokát véve figyelembe;

P = 8 . Q . H [kW]

Könnyen -belátható, hogy a folyó egy adott szakaszán a teljes elméleti teljesítmény nem hasznosítható, mivel az esés és a vízhozam az időtől függően változik. Minden vízerőműnél meghatározható ^áz az -optimum, amelyre a kiépítést el lehet végezni.

A kiépítés mértéke a kiépítési vízhozamnak napokban vagy százalékban kifejezett tartóssága, vagy valamely jellemző vízhozamnak viszonyított értéke. Ez utóbbit kiépítési modulusnak is szokták nevezni. A kiépítési modulust rendszerint a kiépítési vízhozam (Q ) és a közepes vízhozam (Q ) viszonyaként adják meg.

L K ~~~—.

A kiépítési-vízhozam az a legnagyobb vízhozam, amelyet, a vizerőtelep turbinái együttesen “Teljes nyilásséd-Tiyelni—tudnak.

A szerkesztési esés (H^) az a legkisebb esés, amelynél a

teljesen nyitott turbina az előirt fordulatszámmal a kiépítési vízhozamot emészti.

Egy adott folyószakasz energiakészletének, mennyiségének közelitő meghatározását az úgynevezett kucsmagörbe, vagy teljesítmény görbe segítségével lehet elvégezni. (73. ábra) Ennek a görbének az előállítása az alábbi lépésekből áll;

205