Zorkóczy Zoltán - Károlyi Zoltán: Folyó- és tószabályozás (Tankönyvkiadó, Budapest, 1985)

I. Folyószabályozás - 1. Ármentesités (nagyvizszabályozás)

vagyon ezen a területen ma mintegy 500 milliárd forintra becsülhető, mely az ezredfordulóra előreláthatólag megkétszereződik, így e területek biztonságos ármentesitésének a népgazdasági szempontjából kiemelkedő jelentősége van.

1.22 Az ország ármentesitésének története

Az előzőekben elmondottakból egyértelműen következik, hogy az ármentesitésnek hazánkban történelmi hagyományai vannak, és az árvizek elleni küzdelem több száz éve folyik.

A folyók menti települések és mezőgazdasági területek védelmére már a középkorban épitettek földgátakat. A feljegyzésekből ismert legrégibb gátak a Kis-Alföldön - a Csallóközben a Duna és a Rába mentén - valamint a folyók torkolatánál épült várak és városok védelmére készültek a XIII. században.

A mai értelemben vett ármentesitési munkálatok azonban csak a XVIII. század második felében indultak meg. Az első ösz- szefüggő gátszakasz a Duna mentén, Paks és Báta között épült 1820 és 1825 között. Az 1840-es évek közepéig - Széchenyi fellépéséig - a hazai ármentesités első korszakában, kimutathatóan, a Duna völgyében 464 km, a Tisza völgyében pedig 328 km hosszban épültek árvizvédelmi gátak, melyek mintegy 345 000 ha terület kezdetleges ármentesitését biztositották.

Az ármentesités második korszaka a sorozatos árvizek, de különösen az 1845. évi tiszai árviz hatására meginditott tisza-völ- gyi ármentesitési munkálatok kezdetétől 1846-tól, 1876-ig tartott. Ebben az időszakban az ország árvizvédelmi gátjainak hossza kereken 1300 km-re nőtt és ezzel mintegy 2 millió hektár területet mente sitettek a közepes árvizektől.

1855 és 1899 között azonban több puszii tó árviz okozott gátszakadásokat, és igy súlyos károkat. Ezek az árvizek az eddig végzett ármentesitési munka felülvizsgálatát és a már kiépült árvizvédelmi müvek jelentős továbbfejlesztését tették szükségessé.

(Az árvízkatasztrófák oka, a bekövetkezett gátszakadások túlnyomó többségénél, a töltések elégtelen magassága volt, melyet részben a hidrológiai adatok hiányos volta, részben az árvízi meder méreteinek meghatározására szolgáló módszerek bizonytalansága, részben pedig az anyagi eszközök hiánya eredményezett. Emellett jelentős volt azoknak az eseteknek a száma is, amelyek a gyenge keresztmetszet és a kedvezőtlen altalajviszonyok miatt következtek be. Az okok egy további tényezője a töltésbe épített földanyag rossz minősége és az építési technológia hiányossága volt.) E mun19