Wisnovszky Iván: Belterületi - települési - vízrendezés műveinek hidrológiai és hidraulikai méretezése (VMGT 146. VGI, Budapest, 1984)
1. A település hidrológiai környezete
25 A hótaka ró és a talaj fagy olvadásának alapja a napi hőmérték : K (C°), ami a 24 órás hőmérséklet-maximumból és minimumból számítható: 2t + t . _ max mn 3 képlettel. A hótakaró olvadási időtartama: Mq (d) az M = °’427 • Ah 0 K összefüggés segítségével számítható. Ebben Ah: a hóréteg vizegyenértéke (mm); K : a hőmérték összeg, amit a napi hőmértékekből kell számítani: m o K = 2L K m = l Az olvadás időeloszlására célszerű felvenni, hogy az első idő-harmadban 10 %, a másodikban 40 %, a harmadikban pedig 50% olvad el a hótakaróból. 1,3 példa. Egy 70 ha kiterjedésű síkvidéki települési vízgyűjtőterületen az összegyülekezési idő t = 3 h. Legyen a mértékadó zápor a 20 évenként átlagosan ismétlődő (utalva a korábbi, biztonsággal kapcsolatos megállapitásra), a lehullott csapadék intenzitása: i4 év = 52 €/s • ha mennyisége pedig 3 c4 év = 56 mm = 560 m /ha. Ez jelenti a települési vízrendezés alapadatát a hazai reális gyakorlatban. Vizsgáljuk a következő téli eseményeket. Legyen a hótakaró vastagsága 50 cm, aminek vizegyenértéke az olvadás kezdetén legyen 50 mm. Ennek az eseménynek az átlagos előfordulási ideje hazánkban 20-25 év körüli. Tételezzük fel, hogy száraz meleg levegő olvasztja a havat, amelynek jellemzői: t = 14 “C max Ekkor a napi hőösszeg; K = t . = 2 °C min ■1* ~ 2 = 8,7 °C
