Vízgyűjtőfejlesztés (VMGT 95. VÍZDOK, Budapest, 1978)
5. Vízgyűjtőfejlesztési esettenulmányok
286 5.2 HAGY VÍZGYŰJTŐK INTEGRÁLT FEJLESZTÉSE (a szibériai folyók átvezetése) A szibériai folyók vizének átvezetése az Aral-Kaszpi síkságra több mint 100 éve foglalkoztatja az orosz mérnököket és tudósokat. Már 1871-ben felvetődött magyar völgyzárógátak építésének a gondolata az Ob és Irtis folyókon és a folyók völgyének elárasztása vizzel, továbbá a Turgáj vízválasztón keresztül egy csatorna épitése, amely az Db és Irtis folyók vízfolyásának irányát megváltoztatná és vizüket az Aral-Kaszpi síkságra vezetné, nagy tengert hozva létre az ország e száraz vidékének közepén. Feltételezték, hogy e tenger létrehozása jelentősen megnöveli a természetes csapadékot Oroszország déli részén, az aszálytól szenvedő Volga menti és észak kaukázusi vidékeken, sőt lényegesen növeli a közép-ázsiai folyók vízhozamát is. Ezen kivül megoldódna a Szibériából az ország belsejébe és a Fekete, illetve a Földközi-tengeri kikötőkbe vezető vrziut kérdése. A társadalmi és gazdasági fejlődés előrejelzése korunkban azt mutatja, hogy az Orosz Föderáció, Ukrajna, Közép-Ázsia, Kaukázus-vidék, Kazahsztán, sőt Belorusszia valammenyi fontosabb gazdasági körzetében az elkövetkező 20-30 éven belül a termelőerők fejlődésének üteme és méretei elsődlegesen a természetes vízkészletek növelésére, pótlására irányuló tevékenységtől függnek. Ezért az SZKP XXV. kongresszusának határozata kimondja: "...a X. ötéves tervben hozzá kell fognunk olyan hatalmas probléma tudományos megoldásához, amint az északi és szibériai folyók vize egy részének átirányítása a Volga medencéjébe, Kazahsztánba és Közép-Ázsiába." Az előrejelzések szerinti vízhiányok kialakulásának időben való megelőzésére lényegében két alapvető változat képzelhető el, az északi és a keleti vizátvezetési változat. A nagytérségi vízátvezetések
