Vízgyűjtőfejlesztés (VMGT 95. VÍZDOK, Budapest, 1978)
5. Vízgyűjtőfejlesztési esettenulmányok
287 megvalósítása a szovjet vízgazdálkodásban jelenleg az egyik legnagyobb feladat. A vízátvezetés megvalósításának másik okda a Kaszpi tenger vizszintjének süllyedése. A tó vizszintje ugyanis a 250 km^-es évi potenciális vizkészletü Volga-medencében az 1930-as években indult nagyarányú lefolyásszabályozás következtében,az elmúlt 40 év alatt 2,5 m-rel csökkent. A vizgyüjtőfej lesztés következtében ugyanis egyfelől a Volgán és a Rámán eddig épült 9 vízlépcső 185 km^-es tározótérfogata jelentős többletpárolgást, azaz lefolyásszabályozási veszteséget okozott, másfelől a társadalmi-gazdasági fejlődéssel összefüggésben nőtt a vízfelhasználás. Ezek a vízmennyiségek a Kaszpi-tenger szempontjából hiányként jelentkeztek. A prognózisok szerint, ha az é- szaki átvezetéssel 20-22 knr/év vizpótlás megtörténik, az évszázad végére a Kaszpi-tenger vizszintje további 0,7-1 m-el süllyedhet. Ez a viz szint süllyedés már katasztrofális követ, , 2 kezmenyekkel jama. A Kaszpi-tenger 90 ezer km -nyx területep bői 18 ezer kur 1 m-nél sekélyebb (Kamgka.iev. 197 3: Szlávik. 1977). A továbbiakban a keleti vízpótlási változatot ismertetjük röviden, amely a Kaszpi-tenger, az Aral-tó és az 0b vízgyűjtőjének integrált fejlesztését jelenti a jövőben. A szibériai folyók vizének részbeni hasznosítását az ország déli részén, egységes vizgyüj tőfej lesztés alapján tervezik megoldani. Ezek a lefolyásszabályozás, a szennyeződés elleni védelem és az ország nagy kiterjedésű középső részén való vízkészlet újrafelosztás kérdéseire irányulnak. Az intézkedések olyan fontos gazdasági területeket érintenek, mint Nyugat- Szibéria, Altaj , az uráli gazdasági körzet keleti része, majdnem egész Kazahsztán és Közép-Ázsia köztársaságai (Gerardi . 1972). A szibériai folyók Közép-Ázsia és Kazahsztán aszályos vidékeire történő átvezetésére szolgáló főcsatornák nyomvonala
