Vízgyűjtőfejlesztés (VMGT 95. VÍZDOK, Budapest, 1978)
4. A vízgyűjtőterületek fejlesztésének rendszertervezése
225 Látható például, hogy a föld éa erdőbasználat éa az e- gyik fontos kritérium, de a kritériumok közötti fontoaaága abból tűnik ki, hogy a megadott lépték-tartomány, a legjobb éa a legrosszabb megítélés között (10) mindössze fele a maximális megadható tartománynak (20). A fentiek alapján a különbözőség! index a teljes lépték-tartományra vonatkoztatva, a nem egyező kritériumok tényleges megítélése különbségének megfelelő lépték-tartományrészek maximumával fejezhető ki: az i > ] feltételt kielégítő kritériumok tényleges megítélés különbségének megfelelő léptéktsrtományj / . * \ _____________________részek maximuma ' ' a teljes lépték-tartomány ———^ Például határozzuk meg a d(lII,IV) Iqülönbözőségi indexet. A c(lll,iv) egyezőség! index számításából ismerjük, hogy a III-cIV feltétel az 5, 8, 10, 11 kritériumok esetére nem igaz. Ezek azok a kritériumok, amelyeket a különbözőség! index számításához használunk. Az 5. kritérium (üdülés) esetén a lépték-tartomány 16 (lásd 4-6. táblázat) négy megítéléssel (nagyon jó, jó, kielégítő, rossz). Ezért minden megítélés négy egységet jelent. A IV. és III. rendszerek esetén a megítélések sorrendben rossz és kielégítő minősítésűek (lásd a 4-4. táblázat). A különbség igy közöttük négy egység. (Ha a megítélés jó és rossz lenne, akkor a különbség nyolc egység lenne). Ezután a különbség kifejezésére szolgáló lépték-tartomány egységek számát elosztjuk a maximális lépték-tartomány- nyal, amely esetünkben 20-szal egyenlő (4-6. táblázat). A kü- lönbözőségi index az 5. kritériumra a IV. és III. rendszerek között az előzőek alapján 4 : 20 = 0,2000-vei egyenlő. Hasonlóképpen kiszámítva a különbözőségi indexet a 8, 10, 11 kritériumokra az eredmények sorrendben 0,125, 0,250, 0,125. Ezután a 4 érték közül a maximális értéket választjuk ki, amely esetünkben 0,250. Ismételve ezt az eljárást jutunk az egyezőség! mátrixhoz hasonló felépítésű különbözőségi mátrixhoz, amelyben csak a
