Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
IV. Tóth Géza: Belvízvédelem
ALAPFOGALMAK, ÁLTALÁNOS ISMERTETÉS A múlt század elején megindult nagyarányú folyószabályozási és árvízvédelmi munkák végrehajtása után jelentkezett új feladatok, illetőleg újabb vízgazdálkodási szükséglet néhány új szakkifejezéssel gazdagította a vízgazdálkodás terminológiáját, a Ikiríz, luívíz-üblözet, belvíz-rendszer, belvízrendezés és belvízvédekezés fogalmainak a bevezetésével. A fqlyókat ősi természetes állapotukban elfajult medrek, szeszélyesen kanyargó folyás és nagykiterjedésű, csak külterjes legelő használatára alkalmas mocsaras árterek jellemezték. A mezőgazdasági kultúra fejlődése megkívánta a termőtalajnak a biztonságát és használhatóságát. A gazdálkodás alapeszközének a. termőföld védelmének a szükségessége indította meg a. medor.szabályozási és árvízvédelmi munkákat. Az árvízvédelmi töltések lélesitése ugyan megvédte az árteret a kiöntésektől, de egyben megakadályozta a mentett ártéri omézetekben összegyűlendő- v_izejaiekJ_a_bel- ^la£lili£k_ai_l£ljülyá£4t. ^Azá^íziőrást5I~visszahódított területek lecsanolása és további vizmentesítése teremtette meg a belvízrendezést. A belvíz túlnyomó részben csapadékból keletkezik, de mennyiségét növelhetik folszfinro került talajvizek, fakadó, szivárgó és forrásvizek. A mélyfekvésű ártéri öblö- zetbe, a csatlakozó magasabb, fennsíki területekről lefolyó vizek néha tetemesen megnövelik az öblözetekből levezetendő belvíz mennyiségét. A belvízrendezés területi egysége az öblözet. amely a terep alakulata szerint igen változó kiterjedésű lehet. Az öblö- zetek legtöbbször összefüggenek egymással, vagy kiegészítik egymást, és a közvetlenül csatlakozó magasabb területekkel együtt belvíz-rendszert alkotnak. Fia a folyók árvízi kiöntéseitől mentesített területeken biztonságos mezőgazdasági művelést kívánunk folytatni, akkor gondoskodnunk keU a, belvizeknek kellő időben való eltávolításáról. A belvizeknek az öblözetek területéről a mezőgazdaság érdekeinek megfelelő időben történő elvezetésére irányuló tervezéseket, módozatokat és munkálatpkat nevezzük belvízrendezésnek. A bel v ízlovázol ő-csat orna liáléizaf fő- és mellék -csatornákból áll, végső fokon szívó árkokra tagozódik. Az árvízvédelmi töltésbe beeresztő zsilipeket, csőzsilipeket és szivattyútelepeket építenek be. A szivattyútelepek akkor lépnek üzembe, ha a befogadó folyó vízállása olyan magasra emelkedik, hogy a töltések mögötti vizeket természetes eséssel — gravitációsan — már nem lehet a zsilipeken keresztülvezetni. Ide sorolandók még végül a csatorna-rendszerre épülő különböző rendeltetésű műtárgyak (csőátereszek, hidak, zsilipek, tiltók, bukók stb.). roT1dkivüli belvízi clborítások ideién a mezőgazdaság i-(fsz<uoKMO^vizekneItarT*('i'iii(''ii < ■ r ii b ■ 1 ről g meglevő belvizrendezo müvekkel várható levezetési időszaknál rövidebb idő alatti elvezetését, illetőleg azoktól bizonyos mértékig távoltartásának megkísérlését. A belvízvedekezés feladataihoz tartozik a belvizeknek a csatornák medrében való helyes levezetése, irányítása, meggyorsítása esésnövelő szivattyúállások közbeiktatásával, minél több víz visszatartása szikes legelőkön vagy mesterségesen létesített tározókba vezetése, és onnan fokozatos leengedése. A belvíz- védekezés gondoskodik a mezőgazdasági kultúra szempontjából érzékeny területek gyors víztelenítéséről szállítható szivattyúk bevezetésével. Belvízi elborításoknak több egymással összefüggő oka van. Elsősorban rendkívüli csapadék az előidéző főok, de függ a talajvíz-viszonyoktól, a talaj fizikai, geológiai, talajtani és vegyi tulajdonságától, a terep lejtésétől, a növénytakarótól, fedettségtől és más nem várt körülménytől is.
