Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
IV. Tóth Géza: Belvízvédelem
74 VÍZGAZDÁLKODÁSUNK SZÁMOKBAN Duna-völgyi belvíz-ártér .. . Ebből szivattyús átemelésű Balaton menti öblözetek . . Ebből szivattyús átemelésű Tisza-völgyi belvíz-ártér Ebből szivattyús átemelésű 12 002 km2 3 621 474 ' 122 28 652 16 069 M 12 ó A belvízi elborítások tanulmányozása arra a tapasztalatra vezétett, hogy katasztrofális elbontásokat főleg a vízgyűjtő magasabb részéről, az ártéri öblözetekre zúduló vizek okoznak. Ezért a belvízrendezésnek első és főfeladata az, hogy ahol csak lehetséges, e vizeket lehetőleg külön vezesse le. Ez a feladat célszerűen úgy valósítható meg, hogy az ártéri öblözetek szélén a fennsíki vizeket övcsatornába összegyűjtve, magas vezetés mellett, gravitációsan vezetik le a befogadóba. A BELVÍZVÉDELEM TERVEZÉSI SZEMPONTJAI A belvízrendezési művek általában költségesek, a lefolyó belvíz mennyisége igen változó, nagyobb arányú belvízelborítások rendszerint hosszabb időszak elteltével jelentkeznek. Ezért igen nehéz — és a belvízrendezés tervezésének főfeladatát képezi — a művek méretezésére mérvadó, levezetendő vízmennyiségnek a meghatározása. Ha helyesen akarjuk méretezni a mezőgazdaságra káros felszíni vizeket levezető csatornahálózatot. azok műtárgyait, a beeresztőzsilipeket és a belvízi átemelő szlvattvúteleue- ket, mindenekelőtt tisztában kell lennünk az elvezetendő vízmennyiség nagyságával, azaz tudnunk kell, hogy az időegységben a terüld egységről (km2) milyen vízmennyiség cl\ r/.déséről kell gondoskodnunk. Ezt a műveletei a fajlagos vizelvezetés megéllapításá- nak nevezzük. A levezetésre kerülő vízmennyiség igen sok körülménynek a függvénye. Függ a csaÍ nulék mennyiségétől, erősségétől, tartamától és minőségdd. Függ a levegő hőmérsék- etétől, a szélviszonyoktól a párolgástól, talajnemtől és műveléstől, a talaj felszíni viszonyoktól stb., de főleg attól, bogy a káros vizeket mennyi idő alatt kívánjuk eltávolítani. A felsorolt szempontok mérlegelése alapján megállapított vagy számított fajlagos vízelvezetés mértékegysége a 1/sec km2, és ennek mennyisége jellemzi egyúttal a belvíz- rendszer vagy öblözet kiépítettségét is. Magasabb mezőgazdasági kultúrájú országokban, nem ritkán késleltetés figyelembe vétele nélkül, a legnagyobb lefolyó vízmennyiségre méretezték a belvízlevezető rendszereket. A régi alföldi belvízlevezető rendszereinket átlag 30—60 napos késleltetésre Tanulságos például az 1940. évi rendkívüli belvízi elborítások okaira rámutatni. Az 1939. évben leesett csapadék mennyisége mintegy 30%-kai liaíadta meg a 30 1 Ai‘S átlagot, és javarésze, egészen szokatlanul, ősszel esett. A talajvíz.szint, amely 103 1 óta emelkedő irányzat ói volt, ennek követ közi ében sok helyen meg íaladta az előző nveklien tapasztalt nitignsságol. A jamióiri és februári csapadék 6Ö- 100%-kal nagyobb volt a 30 éves átlagnál, ős inóireius közepén még kb. 100 mm csapadéknak megfelelő hótakaró borította az Alföldét. Az. 1040. évi januári középhőmérséklet 5,6'Cmad, a februári 3,3 Ü°-kal alacsonyabb volt a 30 éves átlagnál, és a havazás megindulásáig a talajvízzel telített föld 60 — 80 cm mélyen átfagyott. Március közepén hirtelen bekövetkezett az olvadás| és a belvízi öblözetekben az elszivárgás teljes hiánya miatt lelgyüiem- lett tetemes belvízmei11tyísógro addig nem tapasztalt víztömeg zúdult fa a magasabb "^területekről. Az időjárási viszonyoknak ilyen szerencsétlen találkozása 1 540 000 kh. terület belvízi elborítását okozta az egyéb, épület és közlekedési utak kára mellett. Földtanilag szemlélve belvízi elbontásoknak kitett területeinket, megállapítható bolocén és felső pleisztocén eredetük. Talajtanilag, öntés altalajon képződött homokos, sőt futóhomokos, löszös, sárga agyagtól a sötét réti agyagig terjedő, sokszor infúziós lerakódások. A homok kivételével tehát a vizet nehezen áteresztő talajnemek. Belvízjárta területeink összes kiterjedése kereken 7 152 000 kh., 41 127 km2. Körülbelül fele-fele részben mélyártér, és csatlakozó fennsíki lapály. Földrajzi megosztásban a területi tagozódás a következő :
