Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
IX. Szitkey László: Vízellátás és csatornázás
VÍZELLÁTÁS és CSATORNÁZÁS 335 10. táblázat A megfigyelt üzemeknél és közintézményeknél loglalkoztutott munkavállalók száma és az egy lőre jutó napi üzemi vízlogyasztás Közvetlen felügyeleti hatóság Vízzel ellátott üzemi dolgozók száma I fejadagja fö 1 1/fö, nap Kohó- és Gépipari Minisztérium 280 075 185 Nehézipari Minisztérium 157 603 187 Könnyűipari Minisztérium 145 999 144 Élelmezésügyi Minisztérium 93 009 123 Építésügyi Minisztérium 51 606 129 Földművelésügyi Minisztérium 14 454 104 Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium 119 620 142 Művelődésügyi Minisztérium 11 904 222 Egészségügyi Minisztérium 103 179 312 Pénzügyminisztérium 1 658 110 Országos Erdészeti Főigazgatóság 3 764 166 Magyar Testnevelési és Sport Hivatal 600 446 Tanácsok 82 874 64 Összesen: 1 066 345 169 ban fogyasztott vízmennyiségből számított fejdaghoz ezt a mennyiséget hozzáadva,, az így kapott értékek már elérik, sőt néhol meghaladják az egy főre számított vízszükség- let-normatí váltat. Az idényjellegű iparágak (pl. cukorgyártás, konzervipar) üzemeinél a víztermelés is időszakos. Az üzemi és intézményi művek éves víztermelése ennek figyelembevételével, továbbá a berendezések kapacitásának átlag 80%-os kihasználásával számolva, 1958- ban 1,3 milliárd m3, az öntözővízkiemelés ugyanebben az évben csak 605 millió m3 volt. Az ipari termelés tehát vízkészleteink legnagyobb állandó fogyasztója (11. táblázat). Az ipari termelés technológiai vízszükségletének kielégítése a vízszegény bánya- és iparvidékeken egyre nehezebbé válik. Fokozza a vízellátási problémákat a bányaművelés által kiemelt hatalmas tömegű bányavíz, amely e területek sokszor egyedüli vízkincsét, a karszt- és más eredetű mélységi vízkészleteket fogyasztja. Rá kellett tehát térni e vidékek komplex vízgazdálkodására. (Borsodi, Séd—Gaja-völgyi regionális vízellátási rendszerek.) A városi vízművek ipari vízfogyasztásának csökkentésére, ezzel a lakosság ellátásának javítása érdekében 1955. évben megkezdődött az önálló nyomócsőhálózaton nyersvizet szolgáltató délpesti ipari vízmű építése. 1959-ben üzembe helyezett 30 000 m3/nap teljesítőképességű első üzemegysége ma már ellátja a kispesti, pestlörinci és pesterzsébeti nagyüzemeket. Budapesten és a nagy vidéki iparvárosokban a következő években még több hasonló mű épül. SZENYVÍZ- ÉS CSAPADÉKVÍZ-CSATORNÁZÁS A közosatornázás feladata a háztartási vízhasználat során keletkező bomló, szerves anyagokkal fertőzött házi szennyvizek és a települések közterületeire (utakra, utcákra, terekre) hullott csapadékvizek összegyűjtése, elvezetése és ártalmatlanná tétele. Kivezetésük nagy városokban, bőséges vízhozamú befogadók esetén közös csőhálózatban (egyesített csatornázási rendszer), főként kisebb településeken, és ahol a szennyvizek mechanikai és biológiai tisztítása szükséges, önálló, külön hálózatokban (elválasztó rendszerű.
