Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
IX. Szitkey László: Vízellátás és csatornázás
VÍZELLÁTÁS és csatornázás :í05 nagysága a vízvételező helyek számától és rendeltetésétől függ. Legnagyobb a vízfejadag fürdőszobával és vízöblítéses WC-vel felszerelt központi fűtéses lakásokban (1. és 2. táblázat). Az ivóvízellátást szolgáló műveket, berendezéseket műszaki felépítésük és üzemük, valamint az általuk nyújtott ellátási mód szerint két főcsoportra osztjuk : közműves jellegű, illetve nem közműves jellegű vízellátó berendezések. Városokban és ipari lakótelepeken, üdülőhelyeken csak a közműves jellegű vízellátás teldntbető korszerűnek. A közműves jellegű vízellátó berendezések az emhtett szempontok szerint három csoportra oszthatók, nevezetesen vízművekre, törpe vízművekre és körzeti vízvezetékekre (vízelvezetésekre). Városi (községi, lakótelepi, üdülőhelyi) vízművek a települést gépi úton (szivattyúkkal) előállított nyomóssal, vagy magasan fekvő források vizének gravitációs bevezetésével, zárt utcai nyomócsőhálózaton keresztül, túlnyomórészt a lakásokba szerelt vízvezetékkel látják el, rendelkeznek a tűzoltási biztonsághoz szükséges üzemnyomással és magaslati táró zótérfogat tál. Városias jellegű településeken, többszintes, zárt beépítés esetén — 100 fő/ha laksűrűség felett — vízmű építése szükséges. Vízművek gyűjtőnéven a kiszolgált település nagyságától és jellegétől függően igen eltérő műveket foglalunk össze, ezért ezek további csoportosítása szükséges, kapacitásuk alapján : mammut vízművek 100 000 m3/nap felett, nagy vízművek 10 000—100 000 m3/nap között, közepes vízművek 2 000— 10 000 m3/nap között, kis vízművek 2 000 m3/nap alatt. Törpe vízművek a település, vagy csak egy összefüggő nagyobb településrész vízellátását gépi úton előállított nyomással, vagy magasszinten fakadó forrásvíz gravitációs bevezetésével, zárt utcai nyomócsőhálózaton keresztül, túlnyomórészt közterületen felszerelt közkifolyók útján biztosítják, a tűzoltási követelmények kielégítése mellett. Kisebb ipari lakótelepek, továbbá olyan községek ellátására alkalmasak, ahol a kedvezőtlen vízszerzési lehetőségek kiépítésüket szükségessé teszik, ill. a hidrogeológiai adottságok mellett létesítésük önállóan telepített közkutak építésénél gazdaságosabb. Körzeti vízvezetékek (vízelvezetések) a pozitív fúrt kutak felszálló vizét azok természetes nyomásával kisebb körzet területére vezetik el, általában közkifolyós ellátás biztosításával. Csak olyan községekben (városokban) telepíthetők, ahol a hidrogeológiai és terepszint adottságok felszálló vizet szolgáltató pozitív kutak létesítését lehetővé teszik. Ilyen vidékek mezőgazdasági jellegű településein kielégítő ivóvízellátást nyújtanak, többszintes épületek kiszolgálására, a tűzoltási biztonság fenntartására azonban alacsony üzemnyomásuk (0,5—1,0 atm) miatt nem alkalmasak. A nem közműves jellegű vízellátó berendezések közül csak az önállóan telepített közkutak vize áll rendszeres közegészségügyi ellenőrzés alatt. Közkutakkal általában csak 250, de legfeljebb 300 m sugarú körön belül élő lakosság látható el, ennél nagyobb távolságra a vizet már nem hordják. A házi vízellátó berendezések egy-egy lakó- vagy középület, ill. zárt épülettömb többnyire vízvezetékes ellátását rendszerint önműködő Ids szivattyú-berendezéssel biztosítják, közcsőhálózatuk nincs. Közművesítetlen településeken elszórtan álló többszintes épületek, vagy vízvezetékkel felszerelt családi házak ellátására szolgálnak. A magán- kutak magántulajdonban levő telkeken személyi használatra létesített, túlnyomórészt ásott kutak, közegészségügyi vízellenőrzés nélkül. Általában felső vízzáró védőréteg hiányában és nyüt felső kiképzésük miatt vizük állandóan ki van téve a háztáji gazdaságok pöcegödreiből és trágyadombjairól leszívárgó szennyvizek, továbbá a különböző rovarok által továbbított fertőzések veszélyének. A szúrópróba-szerűen végzett közegészségügyi vízvizsgálatok azt mutatták, hogy a magánkutak túlnyomó többsége e hiányosságok következtében egészségre ártalmas, fertőzött vizet szolgáltat, a tífusz és vérhas járványok fő forrásainak egyike. A közműves jellegű, ezen belül a vízvezetékes ellátás kialakulása hazánkban is az ipari fejlődés, a települések városiasodásának következménye volt. Ennek megfelelően a fel- szabadulás előtt Budapesten kívül csak az iparilag fejlett vidéki városokban épültek vízművek, elsősorban a Dunántúlon és Észak-Magyarországon. A főként mezőgazdasági jellegű alföldi városok közművesítése — Debrecen, Szeged és Szolnok kivételével — 20 Vízgazdálkodásunk számokban
