Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
IX. Szitkey László: Vízellátás és csatornázás
306 VÍZGAZDÁLKODÁSUNK SZAMOKBAN a, 3,85millió fü 1. ábra. Vízművek fejlődése 1937—1958. évek között: a) Vízművekkel ellátott lakosság száma és részaránya az össz- népességhez viszonyítva ; b) Vízművek éves víztermelése ; c) Vízművek nyomócső-hálózatának hossza teljesen hiányzott. A községek közül csak néhány bánya- és ipari érdekeltség munká s - lakótelepén, idegenforgalmi szempontból jelentős üdülőhelyen és néhány olyan községben épült vízmű, ill. törpe vízmű, ahol teljes vízhiány miatt a lakosságot magánkutakkal nem láthatták el. Az Alföld délkeleti városaiban és községeiben (Csongrád és Békés megyékben, Szolnok megye déli, Bács-Kiskun megye keleti területein) viszont a módos gazdák úgynevezett kúttársaságai kielégítő körzeti vízvezetékes ellátást építettek ki. A felszabadulás után, a tervgazdálkodás keretében a közművesítés üteme a korábbi évtizedekhez viszonyítva megkétszereződött, új városi vízművek sora épült. Sztálin- városon, Komlón és Kazincbarcikán kívül többek között Kecskeméten, Szentendrén, Várpalotán, Sümegen létesítettek vízmüvet. A fővárosban és a vidéki városokban a közműves vízellátást a korábban ellátatlan munkáslakta külső kerületekre is kiterjesztették. A vízműfejlesztési program keretében több, mint 800 000 fő jutott közműves vízellátáshoz, a művek víztermelése közel háromszorosára emelkedett, a nyomócsőhálózat hossza pedig csaknem kétszeresére-nőtt (1. és 2. ábra). Hasonló ütemben fejlődött a bekötések és közkifolyók száma is (3. ábra). Még gyorsabb ütemű volt a községek közművesítése. Csak az utóbbi 5 év során több, mint 150 törpe vízmű épült. Évente átlag 150—250 új közkút létesült, a tervszerű kút-felújítási és karbantartási munkák eredményeként nagyszámú régi, korábban használhatatlan községi közkutat helyeztek üzembe. Az ivóvízellátás fejlődését csak közelítő számértékekkel lehet szemléltetni, mert a korábbi helyzetre csak kevés, egyéni adatgyűjtés alapján összeállított, teljességre nem törekvő forrásmunka áll rendelkezésünkre. Az 1958. év végi országos helyzet pontos ismeretét az Országos Vízügyi Főigazgatóság által, a közműves jellegű vízellátó művek -1ÜÜL. _év végi állapotának felvételére végrehajtott országos felmérés, ill, annak az 1958. évi fejlődéssel valló kiegészítése biztosította. Az utolsó 15 év rendkívül gyors fejlődése ellenére a közműves vízellátás terén korábban fennállott elmaradottságunkat nem sikerült teljesen felszámolni. Az ellátottság foka mind a lakosság és az ipar igényeihez, mind a külföldi államok színvonalához képest alacsony, területi megoszlása is egyenlőtlen. Közműves, illetve közkútas ellátás hiányában lakosság közel harmada még 1958. év végén is a magánkutak egészségre veszélyes vizét fogyasztotta (3. táblázat).
