Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
VI. Vaits Ferenc–Mayer László: Vízfolyások rendezése, lecsapolások, vízmosáskötések és talajcsövezések
IGO VÍZGAZDÁLKODÁSUNK SZAMOKBAN A Mura vízgyűjtője az országhatár és a torkolat között A vízgyűjtőt északon és keleten a Zala vízgyűjtője, délen és nyugaton az országhatár, illetőleg a Somogyi-dombvidék határolja. Alakja szabálytalan, észak—déli irányú kiterjedése kb. 60 km, kelet—nyugati irányban pedig kb, 40 km. A vízhálózat elég sűrű, főbefogadója a Mura, a mellékágak legyezőszerűen terülnek szét. A Mura a Déli-Mészkő-Alpok vonulata előtti völgyek vizét szállítja. A hegység mészkő-vonulatai, a geológiai középkorban a hegyképződés folyamán, a lerakódott mészkőrétegből tornyosultak fel. A hosszanti völgyek a felgyűrt hegyláncok között alakultak ki ; a völgyfenéken végigfutó folyók ezeket a völgyeket egyszer mélyítették, máskor hordalék lerakódásával feltöltötték. A Mura a pannon tenger visszahúzódásával Zalafő irányában követte a hátráló partokat. Legfelső hordalékkúpja a Graz feletti szurdokból indidt és a Kerkáig húzódott. A levantei korban a Mura ezen a hordalékkúpon mozgott, d.e a grázi és muraközi medencék süllyedésével a hordalékkúp vízválasztó lett a Mura és Rába vízgyűjtői között. A vízgyűjtő a Mura alsó szakaszán erdőfoltokkal borított, a felső szakasz erősen erdősült. Az évi csapadékmennyiség 800—1000 mm között váltakozik. A Dráva vízgyűjtője Zákány és Barcs között A vízgyűjtő részben az enyhén hullámos somogyi homokhátak, részben az északi legfelső részen a homokhátba beékelődő meredekebb Balaton déli lösz-dombvidék területeiből áll. Alakja észak—déli irányban elnyúló, kiterjedése hosszúságban kb. 85— 90 km, szélességben kb. 40 km. Altalaja igen változatos. A Dombó-csatorna gyűjtő- területe üledékes talajú, legnagyobb részében mezőgazdasági művelés alatt álló dombvidék, amelynek meredek lejtésű északnyugati része erdővel borított. Az alsó síkvidéki vízgyűjtő rész alluviális hordalék, iszap- és homoktalaj, helyenként tőzeges feltalajjal. A Rinya vízfolyás gyűjtőjének altalaja enyhén savanyú homok, helyenként homokos vályog. Fővízfolyása a Rinya, amely észak—déli irányban folyik, Böhönye, Vése, Segesd, Ötvöskónyi, Szabás, Nagyatád, Rinyaszentkirály, Babócsa és Péterhida községeket érintve. A vízgyűjtő tengerszint feletti magassága 100—180 m között változik, az évi csapadék mennyisége 800 — 900 mm körüli. A Dráva vízgyűjtője Drávatamási alatt A vízgyűjtő északi határa Pécstől kezdődően, nyugati irányban haladva a Mecsek, majd folytatásaképpen a Zselici dombok vonulata. Keleti határa a Karasica vízválasztója. Nyugati határa nagyjában a Kadarkút, Homokszentgyörgy, Istvándi, Kétújfalu és Drávafok községeken áthúzódó vízválasztó. Déli határa általában a középprigóc— Sellye—harkányi vasútvonallal délen párhuzamosan haladó terepmagaslat. A vízgyűjtő vízfolyásai a nyugati Mecsek déli lejtőjén és a Zselici dombvidéken erednek. Domborzata közepes hegyvidék, hullámos dombvidék, és déli részében síkság. Talaja túlnyomóan meszes, középkötött vályog, a Mecsekben mészkő, foltokban meszes, erősen kötött vályoggá délnyugati és a déli síkságon televényes homok. A völgyfenekek talaja többnyire kötött réti agyag. A vízgyűjtő tengerszint feletti magassága átlagosan 160—240 m között változik, legalacsonyabb pontja 90 m A. f., legmagasabb 534 m A. f. Fővízfolyása a Feketevíz. A vízhálózat igen szerteágazó és sűrű. Az átlagos évi csapadék 700—800 mm. A vízgyűjtő hegyvidékének nagy része erdővel borított, lejjebb azonban csak erdőfoltok találhatók. Az Ipoly vízrendszere Az Ipoly és vízrendszere a Börzsöny, Cserhát, Karanes és a Szlovák Prchegység, valamint a Selmeci-hegyek gerincei által körülzárt medence vizeit gyűjti össze. Felszíne 3/5 részében hegyes, 2/5 részben dombos, a völgyek feneke különböző — maximum 3 km — szélességű sík vidék. A vízválasztó északon az 1000 m tengerszint feletti magas
