Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
VI. Vaits Ferenc–Mayer László: Vízfolyások rendezése, lecsapolások, vízmosáskötések és talajcsövezések
VÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSE, LECSAPOLÄSOK, VlZMOSÁSKÖTÉSEK 159 A Kapos vízgyűjtője A Kapos vízgyűjtőjét északon és keleten a Sió, délkeleten a Völgységi-patak, délen a Duna jobbpart országhatárig terjedő vízgyűjtője, nyugaton pedig a Balaton vízgyűjtője határolja. Alakja szabálytalan négyszög, amelynek átmérője észak-déli irányban kb. 65 km, kelet-nyugati irányban kb. 50 km. A vízgyűjtő legalacsonyabb pontja a Sióba ömlésnél 99, legmagasabb 200 m A. f. Maga a Kapós-völgy a torkolattól egyenletesen emelkedik Kiskorpád községig, ahol a 140 m A. f. magasságot éri el. A mellékágak völgyei sokkal meredekebbek a fő-völgyénél, ez a magyarázata a meder gyors í'el- töltődésének. A vízgyűjtőt észak és nyugat felől lösztalajú, keleten és északkeleten kopárabb, illetőleg szántó-művelésbe vont dombos vidék, délen és délkeleten a Mecsek erdősebb nyúlványai határolják. A fővölgy viszonylag széles — helyenként a 10 km-t, sőt néhol a 20 km-t is meghaladja. A mellék-ágak v ölgyei keskenyebbek, vízszintes völgyfenékhez csatlakozó meredek oldalakkal, dombvidék közötti keskeny völgyekkel. A fővízfolyás — a Kapos — Kiskorpád környékén ered, majd Kaposváron keresztül, Dombóvár érintésével halad észak-keleti irányban — Regöly, Szárazd községek határában —, majd Tolnanémeditől északra Ozora és Simontornya között éri el a Siót. Erdősültségről inkább csak a délkeleti részen lehet beszélni, bár erdőfoltok a Koppány völgyében is találhatók. Az évi csapadékmennyiség 650 — 700 mm. A Nádor-csatorna vízgyűjtője A vízgyűjtő északnyugat—délkeleti irányban hosszan elnyúlik a Veszprém megyei ősi községtől a Tolna megyei Sióagárdig. Alakja szabálytalan, Sórszentmihály és Dinnyés községek magasságában nyugat—keleti irányban 75 km széles, majd hirtelen 25 km-re keskenyedik, és alsó részén helyenként mindössze 6 km. Magában foglalja a Bakony keleti és a Vértes hegység nyugati lejtőjén eredő vízfolyások vízgyűjtőterületét, továbbá a velencei-tavi vízvidéket, majd a Kálóz, Sárbogárd, Cece, Vajt-n, Kölesd és Szedres község határába eső vízgyűjtőket. A vízgyűjtő altalaja a legfelső északnyugati részen hordaléktalaj, amelyet mindkét oldalon erősen benyúlva összeszűkít a hegyvidéki crdőtalaj. Székesfehérvár felett kezdődik, és az egész alsó vízgyűjtő területen végigvonul a láp- és tőzegtalaj, a Velencei-tó környéke és vízgyűjtője általában lösz-halom. A Vértes hegység déli oldala diluviális durva homok. A löszön kívül a felszínen még pannoniéi homok, agyag és kvarcit található. A Velencei-tavat határoló Velencei-hegységben gránit, lösz, kvarcit és alunitos kvarcit fordul elő. A fővölgy rendkívül csekély esésű, Sióagárdnál magassága 93 m A. f., Csórnál 107 m A. f. A mellékvizek völgye erősebb lejtésű, a Gaja patak völgyének legmagasabb része 380 m A. f. Erdők csak a vízgyűjtő legfelső részén foltokban találhatók. Az évi csapadék meny- nyisége 550 — 650 mm között ingadozik. A Duna vízgyűjtője Öcsény és az országhatár között A vízgyűjtőt északon a Mecsek vízválasztó vonala, keleten a Dunának Dunaszek- esőtől az országhatárig terjedő szakasza, nyugaton Mccsekszaboles, Pécsudvard, Szálánta, Tukony és Villány községek vonalán húzódó vízválasztó, délen pedig az országhatár zárja le, amely a vízgyűjtőhöz tartozó Borza és Karasica vízrendszerek gyűjtőterületét megosztja. Domborzatilag a hegy- és dombvidék váltakozásával a síkságba átmenő jellegű, szélső értékben 100—682 m A. f., átlagosan 200—250 m A. f. magasságokkal. Talaja túlnyomóan meszes, középkötött vályog, félig vízáteresztő. Kisebb foltokban meszes, erősen kötött vályog-talaj is előfordul, a Duna vonalához közeledőén pedig mindinkább a lösz kerül előtérbe. A völgyeletek általában vízjárta területek, réti agyagtalajjal. A csapadék évi átlaga 700—850 mm között váltakozik.
