Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
V. Dobos István–Knézy László–Petényi Oszkár–Szőnyi István: Folyószabályozás és a Balaton szabályozása
FOLYÓSZABÁLYOZÁS ÉS A BALATON SZABÁLYOZÁSA / 123 bogyiszlói kanyar (1503 fkm), gemenci kanyar—hátfői gázló (Í498 —1496 fkm), Csanádi kanyar—Buvat (1488 fkm), koppányi kanyar (1483 fkm), sárosparti kanyar (1473—1471 fkm), szeremlei kanyar (1470 fkm), bődéi kanyar (1464 fkm), Dunafalva (1460 fkm), bári kanyar (1456 fkm), Mohács (1451 fkm), cigányszigeti és kölkedi kanyar (1445—1443 fkm), sirinai és bédai kanyarok (1441 — 1438 fkm) és a Debrina zátony (1434 fkm). Folyamszabályozási munkák A Felsö-Duna (1850—1791 fkm) A múlt század elején mutatkozó rendkívüli hajózási nehézségek és az 1809. évi jeges árvíz indította el a szabályozási munkák tervezését és megvalósítását. Ezek a munkák helyi jelentőségűek voltak, így nagyobb eredményre nem vezettek. Az 1876. év őszén a gázlós helyeken 168 terhelt uszály várakozott az árhullámra, 1877-ben 780 uszály akadt fenn a gázlókban. Középvízi szabályozás. Az 1881. évi felvételek alapján elkészítették az általános szabályozási tervet, amelynek alapulvételével úgy döntöttek, hogy a pozsonyi vízmérce + 3 m-es vízállásának megfelelő középvízi szabályozást kell végrehajtani. Ez az érték a pozsonyi vízmércén ma +5 m-es vízállásnak és kereken 3000 m3/sec vízhozamnak felel meg. Megállapították az egyes szakaszok állandó (tetőpontban, inflexióban azonos) szabályozási szélességét, amelyet az építés első éveiben szerzett tapasztalatok alapján tovább redukáltak a 8. táblázat szerint. A kétoldali vezetőművekkel (párhuzamművekkel) új medret alakítottak ki, amelyet enyhe kanyarulatokban és hosszú, közel egyenes szakaszokban vezettek. A kő-vezető- művekkel lezárták a mellékágakat is (helyenként kapukat hagytak). Ahol a szabályozási vonal szigetet érintett, ott partvédezetet építettek. A párhuzamművek közötti főmeder kimélyítését részben a víz eleven erejére bízták, részben pedig kotrást végeztek. Helyenként átmetszéseket alkalmaztak. A Duna új medre e munkák révén a régi hajóúthoz képest — a szabályozás idejéből származó térkép adataival összehasonlítva — az Oroszvár (1857 fkm)—Szőgye (1800 fkm) közötti szakaszon kereken 15 km-rel rövidült meg. A felsődunai középvízi szabályozási munkák közé, amelyeket 1886 —1896. évek között hajtottak végre, felvették a Gönyü (1791 fkm) — Dunaradvány (1748 fkm) közötti — tulajdonképpen már a Középdunálioz tartozó — folyam-szakasz szabályozási munkáit is. 8. táblázat A Felsőduna szakaszainak szabályozási szélessége Szakasz fkm Redukált szabályozási szélesség, m Dévény—Bős 1880—1820 300 Bős—Medve 1820—1805 325 Medve—Vének 1805—1794 380 Vének—Komárom 1794—1766 420 Komárom—Dunaradvány 1766—1748 450 9. táblázat A jellemző munkamennyiségek adatai \ Megnevezés Dévény—Gutor, fkm 1880—1852,8 Gutor—Radvány, fkm 1852.8—1748 összesen, fkm 1880—1748 Kőanyag, m3 714 477 2 727 311 3 441 788 Partvédezet, m2 158 433 586 561 744 994 Kézi földmunka, m3 310 860 551 465 862 325 Kotrás, m3 402 775 4 649 643 6 052 418
