Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
V. Dobos István–Knézy László–Petényi Oszkár–Szőnyi István: Folyószabályozás és a Balaton szabályozása
124 VÍZGAZDÁLKODÁSUNK szamokban Az elvégzett kőmunkák hossza kereken 154 000 m, a kotrásoké pedig 36 000 m. A párhuzamművek magasságát általában az 1867. évben rögzített 0 vízszint fölött Pozsony—Lipót (1870—1823 fkm) között 3,0 m, Bőstől (1820 fkm) lefelé 2,5 m-re építették ki, Lipót és Bős közötti átmenettel. A szabályozás hatására a párhuzamművek között közel egységes meder alakult ki, amely a víz- és jéglevonulást megkönnyítette. A jégtorlódás veszélye csökkent. A mellékágak feltöltődése megkezdődött, a főmeder vízvesztesége csilleként, a hajózási viszonyok is megjavultak. Az elért eredmények mellett nehézségek is jelentkeztek. A szabályozási szélesség nagynak bizonyult, a főmederben hordalék-lerakódás mutatkozott, és különösen a hosszú egyenes szakaszokon a kisvízi sodorvonal elkalandozott, megjelentek a rossz gázlók. Kisvízi szabályozás. A középvízi szabályozás nem tudta biztosítani a 20 dm hajózási mélységet, és azokat a hajózási feltételeket, amelyeket az egyre növekvő hajóforgalom megkövetelt. Ezért indult meg a kisvízi szabályozás, amelynek célja az volt, hogy a mélységek vonalát — illetve a sodorvonalat — helyesen alakítsa ki, és a hajóutat tartósan rögzítse. A cél elérésére a vezetőművek közötti főmederbe a tervezett domború oldalon sarkantyúkat építettek a kisvízi meder további beszűkítésére. A főmeder víz- veszteségét mellékág-elzárásokkal csökkentették. 1897—1916. évek között beépült kereken 1 000 000 m3 kő és műkő, és 2,26 millió m3 kotrást végeztek. Az első világháború alatt és után a szabályozás és fenntartás elmaradása miatt a meder elfajult, a meder feltöltődése az 1832. fkm alatt tovább folytatódott. A meder- viszonyok és a hajózási lehetőségek megjavítása érdekében a Nemzetközi Dunabizottság 1923-ban felszólította a két parti államot a szabályozási munkák fokozottabb mérvű végrehajtására. 1927. ütán a szabályozási munkálatok a magyar—csehszlovák Közös Műszaki Bizottság (KMB) közreműködése mellett nagyobb ütemben folytak. 1918—1938. évek között Magyarország és Csehszlovákia kereken 400 000 m3 terméskövet és műkövet, 70 000 m3 rőzsehengert épített be, és 540 000 m3 kotrást végzett el. 1946 — 57. években a két állam együttesen 544 000 m3 kőanyagot épített be, és 1,9 miihó m3 kotrást hajtott végre. A jelenlegi meder-állapot és a jövő feladatai. Rajka és Nagybodak között (1850— 1830 fkm) az eddig végzett munkálatok következtében a meder-viszonyok kedvezően alakultak, a 25 dm hajózási mélység megvan, a hajóút szélessége egy-két hely kivételével 150 m. A felsődunai középvíz- és kisvíz-szabályozások eredményesek voltak ugyan a hajóút megjavítása szempontjából, de a meder emelkedésének geológiai folyamatát nem állíthatták meg. A KMB irányítása mellett a két fél vízügyi szervei kutatják a legeredményesebb szabályozási módszereket a mederemelkedés megszüntetésére és az egységes főmeder kialakítására. A két állam évente 500 000—600 000 m3 mennyiségű kotrást végez, a kikotrott kavics-anyaggal megerősítik a párhuzamműveket a mellékág kiágazásoknál, így csökkentik a főmeder vízveszteségét, folytatják a mellékág-elzárások és kisvízi sarkantyúk építését. Közép-Duna (1791 —1433 fkm) 1. Oönyű—Ipoly-torok (1791 —1708 fkm) között néhány partbiztosítás még a középvízi szabályozás előtt megépült. A Gönyü—Dunaradvány (1791 —1748) közötti szakasz középvízi szabályozását, mivel azt a felsődunai szabályozással egyidőben hajtották végre, ott tárgyaltuk. 2. Ipoly-torok—Dunaföldvár (1708—1560 fkm) közötti szakaszon a 35 km hosszú Váci Duna-ágban (1692—1657 fkm) az első világháborúig szabályozási művet nem építettek. 1922—1945. évek között megépítették a megyeri vezetőművet és 5 mellékágelzárással néhány szigetet a parthoz bekötöttek. Az 1948—1953. években végzett szabályozási munkák során elkészült 4 vezetőmű, ill. partbiztosítás 46 000 m3, 9 sarkantyú 41 000 m3, 3 mellékág-elzárás 17 000 m3 kő beépítésével. Az összes kőmunka 104 000 m3. Végrehajtottak, még kereken 200 000 m3 szabályozási kotrást. A munkák alapjául szolgáló tervek a szabályozási szélességet a tetőpontokban 340 m-ben, az inflexiókban 380 m-ben állapították meg. A Budapest—Dunaföldvár (1657 —1560 fkm) közötti szakaszról az 1894. évben készült első összefüggő terv a Közép-Dunának Dunaradvány—Omoldva (1748 —1068
