Vízgazdálkodási tározók tervezése (VMGT 65. VIZDOK, 1974)

IV. DETERMINISZTIKUS TÁROZÓELMÉLET

61

múségü csapadék okvetlenül egy 100 éves árhullámot vált kl«At- tól függően, hogy a talaj nagyon száraz vagy nagyon nadves, a létrejövő lefolyás gyakorisága nagyobb vagy kisebb lehet »A méretezési gyakorlatban azonoan az a szokás, hogy ha nincsenek vizhozamászlelásek és a iefolyási tényezőre vonatkozóan sir^. csen támpont, felteszik, hogy a talajnedvasség olyan mértékű, hogy egy bizonyos gyakoriságú csapadék ugyanakkora gyakoriságú lefolyást okoz.

Ha olyan területeken tervezünk tározót, amelyek sűrűn lakottak, vagy amelyeken nagy értékeket kell védeni, a bizonyos gyakoriság (pl. a 100 éves méretez isi árhullám) alapulvételével történő tározó- ée mütárgytervssee túl kockázatosnak látszik. Ilyen esetekben gyakran a "ma<imáll3 lehetséges árvízre" (possible maximum flood, PMF) való néretezéet követelik meg.Ez az érték csapadék-lafolyási modellé; segítségével a "maximális lahetségas csapadékból" (possible maximum precipitation, PMP) számítható ki.

A aaximális lehetséges csapadékot a meteorológiai összetevők - légnedvesség, a csapadékot kiváltó mechanizmus hatásfoka, stb. - maximálásával lehet előállítaniuk maximális egyedi értékek kombinációja határozza meg a maximális lehetséges csapadékot. Minthogy e módszert a szakirodalom behatóan ismerteti [GE3S.MER 1970], itt nem foglalkozunk vele részletesebben.

Az Egyesült Államokban az US Weather Bureau már készített olyan térképeket, amelyek a különböző vlzgyüjtőnagyságokra és különböző csapadéktartamokra vonatkozó PMP-izoniétákat tartalmazzák. Minthogy azonban a maximálisan lehetséges csapadékból kapott maximálisan lehetséges árhullámok szélsőségesen nagyok, ezek alapulvétele sokszor gazdaságtalan mérstezésre vezet.

A mértékadó csapadék-időfüggvényak - akár észlelésekből vett szélsőségekként, akár a fant ismertetett valószínűségelméleti módszerrel vagy akár PMP-ként határozták meg őket - most