Vízgazdálkodási tározók tervezése (VMGT 65. VIZDOK, 1974)

II. A TÁROZÓK TERVEZÉSI STRATÉGIÁI

30

Ugyanakkor megfordítva, a tározók működési rendjének megállapításakor (optimálásakor) fel kell tenni a tározók méreteinek (azaz a tervezési értékeknek) ismertségét ill, paraméterekként előre meg kell adni őket. Ebből a szempontból a tervezési eljárás eredménye "befagyasztott* üzemi állapotként is értelmezhető. A méretek és az üzemrend optimálásával kapcsolatban a hidrológiai adatok prognózisának és előrejelzésének van fontos szerepe. Ezt a III. fejezetben ("A tervezés hidrológiai alapjai") fejtjük ki.

II.3 VALÓSZÍNŰSÉGELMÉLETI DÖNTÉSI KRITÉRIUMOK

A tervezés számára gyakran tesznek olyan előírásokat, mint hogy pl. egy árviztározót a "100 éves árvízre", vagy egy árvízi túlfolyó műtárgyat az "1000 éves árvízre" (din l9700),vagy egy vízellátási tározót "az évi kiürülés 5 %-os valószinüsógére" kell méretezni.

A II.2 alfejezetben rámutattunk arra, hogy az efféle kockázati előírásokat a tervezési optimálás megszorításaiként kell értelmezni. Még ha az említett előírásokhoz (pl. a 100 éves árvízre való méretezéshez) nem adnak is meg célfüggvényt, valójában leplezett optimálásról van szó, mivel az a hallgatólag kitűzött cél, hogy az adott követelményt (megszorítást) teljesítő legkisebb tározótérfogatot kell a méretezés eredményeként meghatározni. A valószínűségelméleti alakban adott döntési kritérium tehát nem helyettesíti a célfüggvényt, hanem hozzásegít a keresett méretezési eredmény olyan optimális (többnyire legkisebb) értékének megtalálásához, amelynek esetén az éppen e kritériummal kifejezett megszorítás érvényesül. Ez utóbbi a létesítmény vízgazdálkodási csődje valamilyen elfogadható kockázatának rögzítésén alapul. Az épitőmérnöki döntések és méretezések azonban általában az épitmény valamilyen "biztonságának" megállapitásán alapulnak, amelyet a mélyépítésben pl. az 1,2-es biztonsági tényezőben, a sztatikában pedig a törési határ alat-