Vízgazdálkodási tározók tervezése (VMGT 65. VIZDOK, 1974)

II. A TÁROZÓK TERVEZÉSI STRATÉGIÁI

31

ti, tehát egy 1-nél nagyobb biztonsági tényezőt tartalmazó .megengedhető feszültségek figyelembevételében érvényesül,

A vizépitési létesítmények vízgazdálkodási tervezése terén más a helyzet. Megkísérelték ugyan, hogy a vizellétási tározók méretezésekor, tervezési alapelvként 1,0 értékű vizgazdálkodási biztonságot (vízellátási garanciát) érjenek el ("a tározó sohasem ürül ki“) az összegzővonal-eljárás alkalmazása révén [BRET- SCHNEIDER 197l] . A VI,II, fejezetben azonban kimutatjuk,hogy ez a biztonsági elv a vizgazdálkodási összefüggések téves értelmezésén alapul.

Folyóink vízjárásának sztochasztikus jellege miatt (lásd az V. fejezetben) sem vízellátási, sem árvízvédelmi létesítmények esetében nem lehetséges az 1,0 értékű vagy akár nagyobb biztonsági tényező, vagyis mindig fennáll a - még ha gyakran kis - veszélye annak, hogy a létesítmény esetenként nem tud eleget tenni vizgazdálkodási rendeltatésének.Annak valószinüségét,hogy ez bekövetkezik, hidrológiai vagy vizkészletgazdálkodási csőd- valószlnüségnek nevezzük, amelyet megfelelő észlelési adatokból lehet kiszámítani. E csődvalószinüség rögzített tűrhető értéke a "kockázat", amelyet hajlandók vagyunk vállalni. Ha tehát a 100 éves esemény alapulvételével tervezünk, akkor évi 0,01 (ill. 1 %) csődkockázatot vállalunk és a létesítmény hidrológiai csődjével szembeni “biztonság" 0,99 (ill. 99 %) lesz.

Minthogy tehát vizgazdálkodási tervek esetében mindig létezik csődkockázat, az utóbbinak a vizgazdálkodási számítása ás figyelembevétele a tervezési eljárás nélkülözhetetlen része [CLOSE et al. 1970] .

Ennek során most már igen nagy jelentősége van annak, hogy mekkora elfogadható kockázatot veszünk egy ilyen tervezés alapjául ás hogy kinek kell ezt a döntést meghoznia ás ki vállal érte felelősséget. Egyes esetekre normák irják elő a valószínűségelméleti döntési kritérium ill. a kockázat alapul veendő ér