Vízgazdálkodási tározók tervezése (VMGT 65. VIZDOK, 1974)

II. A TÁROZÓK TERVEZÉSI STRATÉGIÁI

31 ti, tehát egy 1-nél nagyobb biztonsági tényezőt tartalmazó .meg­engedhető feszültségek figyelembevételében érvényesül, A vizépitési létesítmények vízgazdálkodási tervezése terén más a helyzet. Megkísérelték ugyan, hogy a vizellétási tározók méretezésekor, tervezési alapelvként 1,0 értékű vizgazdálkodási biztonságot (vízellátási garanciát) érjenek el ("a tározó soha­sem ürül ki“) az összegzővonal-eljárás alkalmazása révén [BRET- SCHNEIDER 197l] . A VI,II, fejezetben azonban kimutatjuk,hogy ez a biztonsági elv a vizgazdálkodási összefüggések téves értelme­zésén alapul. Folyóink vízjárásának sztochasztikus jellege miatt (lásd az V. fejezetben) sem vízellátási, sem árvízvédelmi létesítmé­nyek esetében nem lehetséges az 1,0 értékű vagy akár nagyobb biztonsági tényező, vagyis mindig fennáll a - még ha gyakran kis - veszélye annak, hogy a létesítmény esetenként nem tud eleget tenni vizgazdálkodási rendeltatésének.Annak valószinüségét,hogy ez bekövetkezik, hidrológiai vagy vizkészletgazdálkodási csőd- valószlnüségnek nevezzük, amelyet megfelelő észlelési adatokból lehet kiszámítani. E csődvalószinüség rögzített tűrhető értéke a "kockázat", amelyet hajlandók vagyunk vállalni. Ha tehát a 100 éves esemény alapulvételével tervezünk, akkor évi 0,01 (ill. 1 %) csődkockázatot vállalunk és a létesítmény hidrológiai csőd­jével szembeni “biztonság" 0,99 (ill. 99 %) lesz. Minthogy tehát vizgazdálkodási tervek esetében mindig lé­tezik csődkockázat, az utóbbinak a vizgazdálkodási számítása ás figyelembevétele a tervezési eljárás nélkülözhetetlen része [CLO­SE et al. 1970] . Ennek során most már igen nagy jelentősége van annak, hogy mekkora elfogadható kockázatot veszünk egy ilyen tervezés alap­jául ás hogy kinek kell ezt a döntést meghoznia ás ki vállal érte felelősséget. Egyes esetekre normák irják elő a valószínű­ségelméleti döntési kritérium ill. a kockázat alapul veendő ér­

Next

/
Thumbnails
Contents