Vízgazdálkodási tározók tervezése (VMGT 65. VIZDOK, 1974)
VII. A KÜLÖNBÖZŐ MÓDSZEREK EGYMÁSHOZ VALÓ VISZONYA ÉS KOMBINÁCIÓIK
VII. A KÜLÖNBÖZŐ MÓDSZEREK EGYMÁSHOZ VALÓ VISZONYA ÉS KOMBINÁCIÓIK VII.1. A KÜLÖNBÖZŐ ELJÁRÁSOK EGYMÁSHOZ VALÓ VISZONYA A vízgazdálkodási térozótervazésnek a mai nemzetközi gyakorlatban szokásos eljárásait lényegében a IV., az V., a VI.I. és a VI.II. fejezetben mutattuk be. A bemutatás sorrendje nem a gyakorlati kérdésfölvetéseket, hanem az eljárások alapjául szolgáló módszertant követte. VII.1.1. Ugyanazon feladat megoldása különböző eljárásokkal Ha a gyakorlati kérdésfölvetésekből indulunk ki és egy a- dott tározótervezési feladat megoldásának útját keressük, na- gyonis előfordulhat, hogy több eljárást is találunk, amelyek mind alkalmasak arra, hogy segitségükkel - habár más-más módon és eltérő méretezési kritériumok alapján - megoldjuk a kitűzött feladatot. Ezért nem véletlenül történt az sem, hogy a Kinzig folyó Schwaibach-i szelvényében épitendő tározó tervezésével illetve üzemelésével kapcsolatos feladatok mind a négy főfejezetben fel-felbukkantak. A IV.4. alfejezetben a hagyományos összegzőgörbe-eljárással, az észlelt vizhozam-idősor fel- használásával, a "soha ki ne ürüljön!" kritérium alapján méreteztük a tározót. Az V.6.3 szakaszban a sorbanállási elmélet segítségével, meghatározott csődkockázat alapulvételével történt a méretezés. A VI.1.1.2 szakaszban adott tározókapacitást feltéve.hónapról-hónapra változó öntözési vizdijak figyelembevételével optimáltuk a tározó üzemét. A VI.II.2 szakaszban ismét a tározót méreteztük, ezúttal mesterségesen előállított a