Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
V
Vízrendezési társulatok 842 sok együttes alkalmazását értjük. A szigorúan vett műszaki beavatkozások szerint ma megkülönböztetünk: síkvidéki V.-t és hegy- és dombvidéki V.-t. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a műszaki beavatkozások önmagukban nem jelentenek teljes értékű V.-t. (—- Védekezés a vizek kártételei ellen) Irodalom. Kreybig L.: Az agrotechnika tényezői és irányelvei. Bp. 1956; Salamin P.: Vízlevezetés és víztározás a síkvidéki vízgyűjtőterületek felszínén. Építési- és Közlekedéstudományi Közlemények. 1959. 3—4 sz.; Oroszlány I.: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban. Bp. 1963. Vízrendezési társulatok ->- Vízgazdálkodási társulatok Vízrendészet. A Belügyminisztérium főfelügyelete alá tartozó — révkapitányság által ellátott feladatkör. Ahol révkapitányság nincs, ott a V. ügyeit a megyei főkapitányság közlekedésrendészeti osztálya, ill. a járási kapitányság intézi. Vízrendszer. 1. Az összefüggő vízfolyások és állóvizek hálózata, valamely vízgyűjtő terület felszíni vizeinek összessége. 2. Olyan vízfolyások hálózata, amelyek egyazon ponton juttatják vizüket a befogadóba. Geológiailag fiatal a V., ha mederalakító munkájának viszonylag gyors berágódásokkal (medermélyüléssel) járó kezdeti szakaszában van. Az elöregedett V. mederalakító folyamatai lassúak. Vízrészecske. A víznek a vizsgált jelenség szempontjából pontkiterjedésűnek tekinthető elemi része. Vízréteg. Két, gyakran sík felület által határolt, egyirányban végtelen kiterjedésűnek tekinthető víztér. Vízsebességmérés. A vízmozgás egyik legfontosabb fizikai jellemzőjét határozza meg. Közvetlen (->- úszóval), ill. a korszerű mérés- technikában közvetetten (forgásszám, mérőmagasság, elektromos jelzés stb.), a mozgás valamely hatása révén határozzuk meg vagy egyes vízrészecskék, vagy az átfolyási szelvény középsebességét. A méréshez alkalmazunk műszereket ( — Forgóműves sebességmérő), mérőberendezéseket (— Venturi-mérő) vagy mérőműtárgyakat ( — Mérőbukó). Szűkebb értelemben a — forgóműves sebességmérővel végrehajtott pontonkénti mérést értjük rajta. A V. eredményeiből és a —mederfölvétel adataiból a vízhozam is meghatározható. Vízsebességmérés hőhullámmal (hődrótos vízsebességmérés). A zárt vezetékben áramló víz sebességmérésére alkalmazott módszer. Azon alapszik, hogy az izzószálat pillanatnyi időre fölmelegítik, és két megadott távolságban elhelyezett termisztorral meghatározzák a hőimpulzus megérkezését. Nagyobb sebességek mérésére nem alkalmas. Víz sterilizálása. A vízben levő mikroorganizmusok, ill. baktériumok elpusztítása. Vízsugár. Az olyan mozgó víz elnevezése, amelyet szilárd felület nem határol. Mozoghat a V. levegőben vagy más gázban, vízben, ill. egyéb folyadékban. A V. sebességétől és a sugarat határoló közeg jellemzőitől függően a V. és a közeg egymást kölcsönösen befolyásolja; a közeg módosítja a V. mozgásának jellemzőit (irányát, sebességét), a V. magával ragadja a környezetében levő közeg részeit. Nyugvó levegőben a V. bizonyos út befutása után általában megbomlik, majd kis csöppekre szakadva lefékeződik. Vízsugárfúrás. A csőkútépítés egyik módszere: a talajlazítást szivattyús gépcsoporttal előállított 6—8 atm nyomású vízsugár végzi, ugyanakkor a furadékot zagy formájában a furatból a felszínre hozza. Vízsugárszivattyú. — Ejektorhatással működő vízemelő szerkezet, melyben a kisebb mennyiségű, nagynyomású víz ütközéssel és keveredéssel nagyobb mennyiségű vizet emel föl, kisebb magasságra. (— Sugárszivattyú) Vízsugárterelő (sugárterelő). 1. Különálló vagy a gát lábához kapcsolódó építmény (— Terelőpad), amely a gáton nagy sebességgel a—b) Pfletschinger-féle terelőpad, c) úszó terelőpad, d) csuklós terelőpad
