Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

V

Vízöv

a segédmunkási bérkategóriának megfelelő bértétel szerint időbérben kell megállapítani.

Vízöv Föld belső felépítése

Vízpazarlás. A vízkészletnek oktalan és céltalan, a valóságos igényt meghaladó fogyasztása. Oka legtöbbször a szakértelem hiánya, a kényelemszeretet vagy a gondatlanság.

Vízpára Vízgőz

Vízpárna. A duzzasztógátakról csaknem függőlegesen lebukó vízsugár ütésének csökkentésére közvetlenül a gátat követően kiképzett medence. így a lezuhanó víz nem közvetlenül a mederfenékre (utófenékre) hanem bizonyos vastagságú vízrétegre, a V.-ra esik. A V.-ban előálló örvények fékezik a lezuhanó vízsugár kinetikai energiáját, és így mintegy rugóként fogja föl a víz ütését.

Vízporlasztó. Pisztrángnevelő tavaknál vagy a teleltető medencéknél az oxigéntartalom fokozását segítő berendezés. Legegyszerűbb formája a tápláló csőre (vályúra) hevederezett drótkosár vagy perforált fémlemez, fatábla kottaállványszerűen felékelve.

Vízpótlás. 1. Általában: rendszeres, időszakos művelet, amely adott helyen levő, mennyiségi vagy minőségi szempontból ki nem elégítő vízkészletet egy másik vízkészletből a szükséges mértékig kiegészíti. A V.-sal vízfolyások, víz- szolgáltató rendszerek, rizstelepek, halastavak megkívánt vízkészlete biztosítható.

2. A vízkészlet-gazdálkodásban: valamely terület gazdasági terveinek megvalósítása végett a terület hasznosítható vízkészletének növelése a kritikus időszakban tárolással vagy idegen területről való vízátvezetéssel. A V.-t szolgáló tárolók, átvezető csatornák alkotják a vízkészletgazdálkodási területegység vízpótló rendszerét. Átvitt értelemben V.-nak nevezzük a tárolóból származó, ill. az átvezetett vízhozamot is.

3. A vízhasználó jellemzőjeként: a vízhasználat során előálló veszteségek (párolgás, elszivárgás) fedezésére szolgáló vízhozam. A halastavak, hűtővíztárolók, hajózócsatornák vízveszteségének pótlása a V. legjellemzőbb példái.

4. Az üzemi vízgazdálkodásban: az üzemben a termelés igénye által megszabott vízszükségletnek az a része, amely a vízkivétellel nem fedezhető — pl. a korlátozott vízkészlet miatt —, hanem az igényt vízforgatással, ismételt vízfölhasználással kell kielégíteni.

Vízpótló öntözés. A tenyészidő közepe táján az első vetemény által felhasznált vízkészlet pótlása a növényzettel nem borított talajon. Általában másodvetések előtt az átlagos víz840

normánál nagyobb vízmennyiséggel végrehajtott öntözés, ezáltal a talaj mélyebb (60—80 cm-es) rétege átnedvesedik, és a másodnövény termesztéséhez szükséges nedvesség pótlódik.

Vízpótló rendszerek Vízpótlás

Vízrajz. A V.-i adatok vizsgálatakor a leíró földrajz az -► állóvizek, vízfolyások és felszín alatti vizek adatait veszi figyelembe, a hidrológiai adatok azonban ennél jóval többet tartalmaznak a felszíni vizekről. A hidrológiai V. tartalmazza a felszíni vizek fontosabb műszaki adatait, a hidrológiai jelenségek bekövetkeztéhez és a hajózás számára szükséges fontosabb adatokat is. Alapja a hidrometria, de kiterjedten használatosak a matematikai statisztika és a valószínűségszámítás módszerei és eljárásai is. A V.-i adatok a Föld viszonylatában jellemzik a vizek és a szárazulatok egymásra ható, ill. egymással összefüggő kapcsolatait, magukba foglalják továbbá mindazon adatokat, melyek akár a hidrológiában, akár pedig a közlekedésben vagy a termelésben a társadalom számára jelentősek. (-+• Világtengerek vízháztartása, -*• Óceán, -*■ Tenger, -► Világ nagyobb folyói, -i- Világ nagyobb tavai, Vízesés, Világ nagyobb szigetei, Tengerszoros, -*• Tengerközi csatornák, — Gleccser, Jégmező, Híd, -► Világ nagyobb víztározói, Jégviszonyok, ->- Nagy víziutak a világon)

Vízrajzi Évkönyv. Egy-egy év vízrajzi adatait, valamint azoknak a gyakorlat számára feldolgozott idősorait tartalmazó kiadvány. A magyar vízrajzi szolgálat első évkönyve 1887- ben Péch József szerkesztésében jelent meg. Ekkor még két külön részre tagozódott. Az évkönyv első része az akkori Vízrajzi Osztály tevékenységét ismertette. A folyók -*• vízállásait „a Magyar Állam jelentékenyebb folyóin észlelt vízállások” című második részben közölték. A kiadvány két részét 1930-ban egyesítették. A V. legújabb köteteinek fejezetei: I. Általános tudnivalók; II. A tárgyalt év hidrológiai jellemzése; III. Felszíni vizek; IV. Felszín alatti vizek; V. Időjárás. Az adatok származási helyéről, az észlelőállomás-hálózatról külön térkép- mellékletek tájékoztatnak.

Vízrajzi Intézet (1929—1948) a korábbi Vízrajzi Osztály utódaként, némileg korlátozott gyakorlati hatáskörrel, az FM felügyelete alatt működött tudományos kutatóintézet. 1930- ban tervezési csoporttal bővült, mely 1937-ben beolvadt az Országos Öntözésügyi Hivatalba. 1930-tól újra kiadta a Vízrajzi Évkönyveket, s számos értékes vízrajzi térképet és kiadványt jelentetett meg. 1934-ben megkezdte az országos talajvízszint-megfigyelő hálózat kiépítését. 1948-