Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
V
Vízkészlet 826 Az így elválasztott felszíni és felszín alatti dinamikus V. is más-más értékű lehet a meghatározott vízhozam értelmezése szerint; ezek mind más és más vízgazdálkodási feladat megoldásához adnak alapot. A felszíni V. jellemzésére leggyakrabban használt értékek: a területről több év átlagában évente lefolyó vízhozam középértéke, a sokévi közepes dinamikus V. (dimenziója gyakran m3 /év); a vízgazdálkodási mérleg szempontjából a kritikus időszakban adott tartósságú vagy adott valószínűséggel várható vízhozam, a mértékadó V. (dimenziója legtöbbször m3/sec); a hasznosítható V. a mértékadó V.-nek a fel nem használható vízhozamokkal csökkentett értéke. Az utóbbiak azokból a hozamokból tevődnek össze, amelyeket a vízgyűjtőn a vizsgált terület fölött levő vízhasználók a kritikus időszakban a területre érkező vízből elhasználnak vagy az egyeztetett vízgazdálkodási tervek szerint a fejlesztés érdekében a felső területek számára elhasználható vízként biztosítani kell, továbbá amelyeket a vizsgált területen a mederben kell hagyni (->- Mederben hagyandó vízhozam), a vízfolyás mentén lejjebb települt vízhasználók, az ottani fejlesztések vagy a mederben vizet igénylő érdekeltségek (pl. hajózás, hígítás stb.) számára (dimenziója a mértékadó V.-hez hasonlóan legtöbbször m3/sec). Más csoportosítás szerint megkülönböztetik a természetes felszíni V.-et és a befolyásolt felszíni V.-et. Az elsőt a természetes vízhozamok idősorából határozzák meg. Ha a vízgyűjtőn a vizsgált szelvény fölött vízgazdálkodási beavatkozások már módosítják a vízhozamokat, az észlelési adatsor befolyásolt szakaszát előbb javítani kell, meghatározva, hogy a szelvény fölötti mesterséges hatások összességükben menynyivel növelik vagy csökkentik a természetes hozamokat. Ezt hozzáadva az észlelt adatokhoz vagy levonva azokból, tulajdonképpen visszaállítják a természetes vízhozamok valószínű sorát, és az így homogénné tett adatokat is fel lehet használni a természetes V. számítására. A másik csoport a vízhasználók, a tárolók, a használt felszín alatti vízbevezetések, átvezetések vagy más vízgazdálkodási tevékenység által befolyásolt felszíni V. Ezt vagy a hatások következtében már megváltozott — de minden esetben csak homogén, tehát csak a vizsgált időszakban azonosan ható befolyások által módosított — vízhozamok sorából számítják, vagy a tervezett létesítmények esetében előre becsülik annak a természetes V.-et módosító hatását. Természetesen mind a sokévi közepes dinamikus V.-nek, mind a mértékadó V.-nek, mind pedig a hasznosítható V.-nek meg lehet határozni természetes vagy a különféle mesterséges hatások által befolyásolt értékét. További tényleges osztályozása a felszíni V.-nek a teljes V. megosztása átfolyó és saját V.-re. A vizsgált területről elfolyó vízhozamsorból — akár természetes, akár befolyásolt az — lehet számítani a teljes V.-et, aszerint választva az idősorból jellemző szakaszokat, hogy sokévi közepes vagy mértékadó értéket keresnek-e, és az adott feladatban miképpen értelmezik a mértékadó V. fogalmát. Az így számított érték két részre bontható. Egyik az átfolyó V., amely a vizsgált területre a vízgyűjtő magasabb területéről érkezik, a másik pedig a saját V., amely a vizsgált területen keletkezik, akár az itt lehullott csapadékból, akár azáltal, hogy az érkező vizek természetes vagy mesterséges tárolódása növeli a vizsgálat jellegének megfelelő módon számított V.-et. A saját V. tehát minden esetben a teljes és az átfolyó V. különbségeként számítható. Természetesen minden jellemzőt azonos hidrológiai elvek alapján kell meghatározni. Csak a sokévi közepes értéke egyezik közelítően a vizsgílt területre hulló csapadékból keletkező készlettel, a mértékadó jellemző többnyire a helyi távolodás, továbbá az azonos hidrológiai jellemzők időbeli különbsége miatt általában nagyobb annál. A saját V. nem hozható kapcsolatba a hasznosítható V.-tel, mert az utóbbi csak a kapcsolódó területek gazdasági összefüggésétől, az egyeztetett vízgazdálkodási tervek célkitűzéseitől függ. A vízgyűjtők természetes kapcsolódása, az alsóbb területek által a felsők fölös és káros vizeinek elvezetése érdekében vállalt teher- és kockázatviselés ellene mond annak a helytelen szemléletnek, amely minden területrész hasznosítható V.-ét a saját V. értékével kívánja egyenlőnek venni. A felszín alatti dinamikus V. évszakos és éves változása lényegesen kisebb, mint a felszínié, továbbá a rétegek tárolóképessége is a felhasználás és az utánpótlódás kiegyenlítését segíti. Ezért nem indokolt ezek jellemzésére a kritikus időszakok vizsgálata. Általában csak az évente átlagosan utánpótlódó, ill. a természetes megcsapolásokon keresztül a rétegekből távozó vízmennyiség időegységre vonatkoztatott értékét határozzák meg, és ezt nevezik a természetes — évi átlagos —- felszín alatti dinamikus V.-nek. Az évi átlagos felszín alatti dinamikus V. nem hozható kapcsolatba a hasznosítható felszín
