Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
V
Vízkészlet stb. A kétféle V. nagyságának és főleg arányának megállapítása nehéz. A közvetett V. értéke azonban a közvetlen károk értékének többszöröse is lehet. A V. megtérítése az államigazgatásra tartozik; megállapításuk és a kárigények elbírálása az illetékes községi (városi) tanács végrehajtó bizottsága, a helyreállításhoz szükséges intézkedések megtétele pedig az illetékes minisztériumok, ill. a megyei tanácsi szervek hatáskörébe tartozik. A V.-ok részben vagy teljesen esetenként megállapított módon (az e célra adott hitelfedezet terhére, az Állami Biztosító útján, esetleg a tanácsi szervek által közvetlenül, segélynyújtás formájában stb.) téríthetők meg. Nem tartoznak a V. fogalmába az állami, szövetkezeti vagy társadalmi szervektől a védekező szervek által igénybe vett anyagok, munkaeszközök és fölszerelések ellenértéke, ill. a szállító- és munkaeszközök használatáért járó térítés, továbbá a védekezésben részt vevő dolgozók bére, végül az egyéb védekezési költségek. Ezeket külön rendelkezések szerint, az erre szolgáló pénzügyi (költségvetési) fedezet terhére számolják el. A térítési jogviták az illetékes főhatóságok közötti, ill. felügyeleti útra vagy a körülményekhez képest rendes bírói útra tartoznak (Vt. vhr. 82. 90. §). Vízkárelhárítás -► Védekezés a vizek kártétele ellen, -► Vízgazdálkodási célcsoportok Vízkeménység. A természetes vizek oldott Ca- és Mg-sók okozta tulajdonsága, a víz jellemző adata. A V. hazánkban használatos egysége a német keménységi fok (n. k. f.). 1 n. k. f. = = 10 mg CaO vagy azzal egyenértékű MgO/1. A karbonátkeménységet kapjuk n. k. f.-ban, ha a lúgossági fokot 2,8-del szorozzuk. Ha a víz keménységi foka 8 alatt van, a víz lágy, 8—15 fok között közepesen kemény, 15 fok fölött kemény. A túlságosan kemény víz ivásra, főzésre, emulziós permetlevek készítésére alkalmatlan, a szappan nem habzik benne; kazánok táplálására sem jó, mert sói kicsapódnak a kazán falára. A jó ivóvíz összes keménysége 5—15 n. k. f.; max. 45 n. k. f. A V. csoportosítása: összes keménység : a Ca- és Mg-sók összessége; karbonát- v. változó keménység: ezek hidrogénkarbonátjai; és végül állandó keménység: a Ca és Mg kloridjai, szulfátjai, nitrátjai stb. A karbonátkeménység a szikes vizekben látszólag nagyobb, mint az ösz- szes keménység. Az összes keménység megállapítása céljából 100 ml vizet -»• komplexometriá- san titrálunk eriokrom-indikátor mellett. Összes keménység n. k. f.-ban = 0,05 m komplexon III fogyás x2,8. A CaO és MgO meghatározható -*• súly szerinti elemzéssel is. Az állandó V. az összes keménység és a karbonátkeménység különbsége. (-► Széndioxid) A felszínhez közel levő rétegösszletek vizének keménysége mindig nagyobb, mint a mélyebb szinteké. Vízkezelés. Lényegében azonos a víz- tisztítással. A szakmai gyakorlatban azonban általában V.-en a víz ipari célú előkészítését értik. A gyártási folyamatokhoz különféle vízminőségekre van szükség. A V. célja, hogy a rendelkezésre álló nyers vízből ezt a vízminőséget a megfelelő kezelési eljárással (ülepítés, szűrés, lágyítás, fertőtlenítés stb.) előállítsa. Vízkészlet (vízkincs). Meghatározott térrészben, adott időpontban található vízmennyiség (m3). V.-becslés: a földkéregben levő víz egészének és hasznosítható részének számítással való tájékoztató jellegű meghatározása. A V. a kiválasztott területrész egyik fontos vízgazdálkodási jellemzője; meghatározott szempont szerint számított vízmennyiség vagy vízhozam. A V. jellemzésére az adott időpontban táro- zódott víz tömegét is használják néha. (-► Statikus vízkészlet; helytelen szóhasználat a -►Passzív vízkészlet). Dimenziója: ni3. A felszíni V.-et ritkán jellemzik ezzel az értékkel, a felszín alatti V. meghatározására gyakrabban alkalmazzák. Használata azonban egyik V.-fajta jellemzésére sem fogadható el egyértelmű V.-gazdálkodási jellemzőként, mert ezekben a vizsgálatokban semmiképpen nem hanyagolható el az a tény, hogy a víz Földünk felszínén és a felszínnel kapcsolatban levő rétegekben folytonos körforgásban levő, egy-egy területrészen állandóan megújuló anyag, készlete folyamatosan utánpótlódik. Ezért a V.-gazdálkodási vizsgálatokban a V. jellemzésére olyan mennyiséget kell alkalmaznunk, amely időegységben lefolyó vízmennyiséget ad meg, dimenziója tehát m3/sec, vagy m3/év. Az így meghatározott jellemző a dinamikus V. (helytelen szóhasználattal aktív V.). Dinamikus V.-nek nevezünk tehát minden víz- hozam-jellegű készletgazdálkodási jellemzőt és általában külön feltüntetjük, hogy milyen módon határoztuk meg ezt a mennyiséget (pl. több évi átlagos, kritikus időszakban biztosítható, hasznosítható, meglevő létesítményekkel termelhető dinamikus V.). A -*■ dinamikus vízkészletet aszerint határozzák meg, hogy a vizsgált területrész felszíni vagy felszín alatti vizeit kívánják-e jellemezni. 825
