Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

V

Vízjárás helyen települt üzemek azonos áron értékesülő termékeiknek önköltségei — az abban szereplő vízbeszerzési költség eltérő nagysága folytán — differenciálódnak és a kisebb vízbeszerzési költ­ség nagyobb jövedelem realizálását teszi lehe­tővé. Azonban nemcsak a saját víztermelő be­rendezéssel rendelkező üzemek jutnak a víz- használat útján járadék jellegű jövedelemhez, hanem azok az üzemek is, amelyek a vizet köz­üzemi víztermelő-szolgáltató vállalattól szerzik be. Ennek forrása abban van, hogy a víz mint a társadalmi munka terméke, különleges „áru”. Sajátosságai — amelyek értékének meghatá­rozását befolyásolják — a következők: haszná­lati értéke általában a fogyasztó számára nélkü­lözhetetlen, mással nem helyettesíthető, a fo­gyasztói piac földrajzilag a többi árunál sokkal jobban a kitermelés közvetlen körzetére korlá­tozódik, így az eltérő mértékű ráfordítások át­lagolása a piaci kínálat—kereslet hatására az árban nem jön létre. A víznek, mint „árunak” ezek a sajátosságai egyfelől az érték meghatáro­zására úgy hatnak, hogy számos kisebb, föld­rajzilag egymástól elkülönült „piac” jön létre és a termék előállításához társadalmilag szüksé­ges munka mennyisége nem általában, hanem csak e körülhatárolt „piacokon” alakul ki. Ez tükröződik gyakorlatilag az ivó- és ipari víz­díjak területi kategorizálásában. így a vásárolt víz felhasználása esetén is az a helyzet, hogy azonos termék előállításához felhasznált víz fajlagos költségének aránya jelenleg 1: 3, vagy ipari víz esetében 1: 5 nagyságú lehet. A mg.-ban az öntözővíz önköltségének diffe­renciáltsága eredményezhet járadékjellegű jö­vedelmet. A V. keletkezésének általános okai lehetnek: a vízkészlet mennyisége, a vízkészlet térbeli el­helyezkedése (a vízfelhasználás távolsága a víz­nyerés helyétől, magasságkülönbség a víznyerés és a vízfelhasználás helye között), tér- és időbeli ingadozás, a víz minősége, a vízgazdálkodás munkafolyamataiban alkalmazott eszközök mű­szaki színvonala, mennyisége és végül a szük­ségletek nagysága, azok tér- és időbeli változá­sai. A természetes vízviszonyokon alapuló jára­dékrészt — a marxi földjáradék analógiájára — V. I-nek, a pótlólagos befektetéseken és a gaz­dálkodás színvonalán alapuló járadékrészt V. II-nek lehet tekinteni. Vízjárás. A vízfolyás és a vízgyűjtő terület természeti adottságai által meghatározott víz­levonulási viszonyok összessége. A vízfolyás 822 vízhozamának és vízállásának időbeli válto­zása. Jellemzésére leginkább a vízállások és a vízhozamok idősorát, valamint a különféle viszonyszámokat (pl. a nagyvízi és a kisvízi víz­hozamok viszonyát stb.), továbbá a különféle minőségi megjelöléseket (pl. nyugodt víz­járású vízfolyás, vegyes vízjárású folyó stb.) alkalmazzák. A felszíni és a felszín alatti vizek — az utóbbiból elsősorban a talajvizek — víz­állás-, vízhozam-, ill. készletváltozásának jellem­zője. Általában két adatot adhatunk meg a V. mérőszámaként: a változás tágasságát és in­tenzitását. Ezek szerint megkülönböztethetünk szélsőséges vagy kiegyenlített és heves vagy lassú V.-ú vizeket. Vízjárásos területeken építés -*■ Tulaj­doni korlátozások Vízjárvány. Az ->■ ivóvíz által terjesztett fertőző betegségek. Vízjáték. Meghatározott vízmércén az ész­lelés időpontjáig leolvasott legmagasabb, vala­mint legalacsonyabb vízállás különbsége. Ennek tizedrésze a vízfok (hidrográd). A V. (a vízfok) tehát általában mércénként változó, sőt, ha a meder változik (mélyül vagy feltöltődik), ugyanannál a mércénél is változik az értéke. Mivel a legalacsonyabb vízállás általában nem esik egybe a vízmércék zérus vonásával, a V. nagysága nem azonos a legmagasabb vízállások­nak megfelelő értékekkel. Vízjelző Szolgálat. A folyók vízállapotára vonatkozó nemzetközi, országos és regionális hidrológiai tájékoztatásokkal és előrejelzésekkel kapcsolatos tevékenységeket végző szervezet. A különféle hidrológiai tájékoztatások és előrejel­zések alapadatait a vízmércék és meteorológiai állomások táviratai és távjelzései szolgáltatják. A V. központjában kidolgozott tájékoztatások és előrejelzések hazánkban a napi vízjárási tér­kép, továbbá esetenként, távközlések útján jut­nak el az érdekeltekhez. Az útban levő hajók, a folyami építkezések helyszíni vezetői, árvíz ide­jén a védővonalakon mozgó szervek rádió­adásokból értesülnek a számukra alapvetően fontos adatokról. A budapesti Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet keretében működő Országos V. központja a Duna-medencére ki­alakított nemzetközi V.-nak is. n Irodalom. Lászlóffy W.: A vízrajzi szolgálat 70 éve. Beszámoló a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1954. évi munkájá­ról. Bp. 1955. 5—35. p. Vízjog. A vízügyi államigazgatási (anyagi) jognak az a része, amely részint az állam víz­gazdálkodási tevékenysége során, részint pedig a jogi és természetes személyek (az -*• érdekel­tek) által saját gazdasági működési körükben

Next

/
Thumbnails
Contents