Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
V
Vízjáradék amelyeken a hajóforgalom az év nagyobb részében 100 t-nál nagyobb teherbírású hajókkal lebonyolítható. Időszakosan hajózhatók azok, amelyeken csak a -*• hajózási idény kisebb részében, esetleg valamely műszaki feltétel kielégítése esetén, pl. a Sión a balatoni vízeresztés (->■ Balatoni vízszintszabályozás) időszakában lehet hajózni. (A nagyhajózásra alkalmas magyar V. hossza 1572 km, ebből 1263 km állandóan, 309 km időszakosan hajózható.) A belvízi utakat feloszthatjuk nemzeti és nemzetközi V.-ra. Az utóbbiak státusát nemzetközi egyezmények szabályozzák, a rajtuk való közlekedés szabadsága minden állam kereskedelmi hajói részére biztosítva van. Ilyenek Európában a Duna (-*■ Dunaegyezmény) és a Rajna. A belvízi utakat a rajtuk közlekedhető hajók teherbírása alapján víziúi-kategóriákba sorolják. A KGST, ill. az Európai Gazdasági Bizottság által megállapított kategóriákra jellemző uszályok teherbírása: Víziút-katcgória Teherbírás tonnában KGST-előírás EGB-előírás i. 250—400 300 ii. 400—650 600 ni. 650—1000 1000 IV. 1000—1500 1350 V. 1500—3000 2000 VI. >3000 >2000 A nemzetközi jellegű V.-nak legalább IV. osztályúaknak kell lenniök. (-«- Nagy vízi utak a világon) (Mellékletet 1. a 816. oldalnál!) Vízi utak fejlesztése. A vízi utak, ill. a vízi közlekedés Mo. gazdasági életében már a középkorban fontos volt. E jelentőség később erősen csökkent, mert a V. nem tartott lépést a hajóépítés fejlődésével s így a hajózás a XIX. szd.-ra lényegében a nagyobb folyókra korlátozódott. A törvényhozás már a XVIII. szd.-tól kezdve ismételten foglalkozott a V.-ével, azonban a felmerült tervek (pl. a Duna—Tiszacsatorna terve) gazdasági okokból nem valósulhattak meg. Sokáig egyetlen jelentősebb mesterséges vízi utunk a -*• Ferenc-csatorna volt (1792—1802). A XIX. szd. első felében Széchenyi István tevékenysége nyomán indult meg a gőzhajózás és a folyószabályozás munkája. A kiegyezés után a vasútérdekeltségek befolyása akadályozta a vetélytársnak tekintett vízi közlekedés fejlődését. Csupán -► Türr Istvánnak sikerült megépítenie a -*• Ferenc József- csatornát. Jelentősebb eredmény volt még a XX. szd. elején a Bega csatornázása (-» Temes és Bega szabályozása), valamint a Körösök csatornázásának a -*■ Bökényi Vízlépcső építésével megkezdett mnkája. A -► soroksári Duna- ág csatornázásának és a -*• Budapest—Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő építésének célja az volt, hogy a tervezett Duna—Tisza-csatorna forgalmát fogadja; ennek elmaradása miatt azonban jelentőségük és szerepük korlátozott maradt. A nagyobb folyóink hajózhatóságát elősegítő munkák közül a Duna és a Tisza kisvízi szabályozása terén elért eredmények érdemelnek említést. Állandóan hajózható vízi útjaink hossza 1145 km, az időszakosan hajózható vízi utaké pedig 279 km, vagyis összesen 1424 km. Vízi útjaink teljes hasznosíthatóságát a két fő víziútrendszert, a tiszai (624 km) és a dunai (521 km) víziútrendszert összekapcsoló Duna—Tisza- csatorna megépülése biztosítja majd. A megkezdett vagy tervezett folyócsatornázási munkák közül a jelentősebbek: a Tisza-csatornázásá- nak (-*■ Tisza szabályozása) a -* Tiszalöki Vízlépcső (Tisza I.) megvalósításával (1954) és a KisköreiVízlépcső (Tiszall.) építésével (1967—) megkezdett munkája, a -► Sajó csatornázása, a Körösök csatornázása (-*■ Körösök és a Berettyó szabályozása), valamint a Sió csatornázása (-► Sió szabályozása). A -► Keleti-Főcsatornán és a Körösökön a helyi forgalmat lebonyolító kishajózás is kialakulóban van. Víziút-kategóriák — Vízi utak Vízjáradék. Az a többletjövedelem, amelyhez a vízhasználó termelőüzemek a természeti adottságok következtében az átlagosnál alacsonyabb víztermelési költségek alapján jutnak. A V. mindenkor különbözeti járadék jellegű többletjövedelem. Ez azonos azzal a különbözettél, amely a víz kedvezőbb természeti feltételek közötti termelésének egyéni értéke és társadalmi értéke, más szóval; az átlagos viszonyok mellett szükséges munkaráfordítás által meghatározott értéke között fennáll. A V. könnyen felismerhető és számszerűsíthető az iparban és a mg.-ban. Az iparban minden vízhasználat esetében kimutatható. A saját frissvíz előállításának költségei — a település helyétől és ezzel összefüggésben a vízbeszerzés lehetőségétől függően — a különböző reprezentatív vizsgálatok adatai alapján az egyes iparágakban széles határok közt változnak. Egyes iparágakban, mint pl. a villamos- energia-iparban a legalacsonyabb és legmagasabb fajlagos vízbeszerzési költség aránya jelenleg az 1:30 nagyságot is eléri. A különböző 821 53 Vízgazdálkodási lexikon
