Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
V
Vízhozam megújuló és az egész Földre kiterjedő vízkörfogalom meghatározott időszakban és meghatározott területen megvalósuló részének leírása. Az időszakot a V.-i mérleg tárgyidőszakának, a területet a vizsgált vízgazdálkodási egységnek nevezzük. Valamely vízgazdálkodási egység meghatározott tárgyidőszakra vonatkozó V.-i mérlege a y = 7 (Q-iCj/3, AvxAv2) egyenlettel fejezhető ki, amelyben Q_ a természetes lefolyást, C a csapadékot, P a természetes párolgást, A V, az emberi tevékenység hatásától független egyéb összetevők eredőjét, AV2 pedig az attól függő összetevők eredőjét jelenti, végül y a V. mutatója. Vízháztartási egyenlet. Az időegységen belül a vízgyűjtő terület (vízgyűjtő tér) vízháztartásában számításba jövő vízmennyiségek egyensúlyát fejezi ki. A vízháztartási vizsgálatok egyik legjelentősebb segédeszköze. Általános alakja a következő: C + c + ZH = ZE+ZP+ZT, ahol C a makrocsapadék, c a mikrocsapadék, H a vízgyűjtő területre hozzáfolyó, E a vízgyűjtő területről elfolyó, P az elpárolgó és T a vízgyűjtő területen tárolódó víz mennyisége. Vízháztartási mérleg — Vízháztartás Vízhiány. 1. A -*■ vízgazdálkodási mérleg egyik mutatója. 2. A vízszolgáltató rendszerek működése közben időnként bekövetkezett állapot, amelyben a megkívánt helyen és időben a szolgáltatáshoz szükséges vízkészlet hidrológiai vagy műszaki okok miatt részben vagy egészben nem áll rendelkezésre. 3. A vízmű által ellátott terület magasabban fekvő vagy távolabbi részein előálló nyomáscsökkenés következtében a fogyasztók egy részénél a vízszolgáltatás szünetelése. Az átmeneti V. oka a nagyobb cső törése vagy a rendkívüli időjárás lehet. Az állandó V. oka általában a víztermelési kapacitás (-*• Vízmű teljesítő- képessége) elégtelen volta, esetleg a vízvezetékhálózatnak a megnövekedett fogyasztáshoz képest már kis 0-je. Vízhiánybiztosító Gázvízmelegítő Vízhiánytűrés. A vízszolgáltatás átmeneti korlátozása valamilyen mértékének alsó vagy felső határértéke, amelynek el nem érése vagy túllépése esetén a vízhasználó rendeltetésszerű működése még szavatolható. A V. vízkészletgazdálkodási szempontból a vízhasználóknak a vízigény mellett legfontosabb jellemzője és ezért a vízgazdálkodási mérleg szerkesztésében is fontos szerepe van. A V. többféleképpen értelmezhető. A mo.-i vízkészlet-gazdálkodási gyakorlat általánosan használt V.-mutatója a vízkorlátozásos időszakok tartósságának felső határa, azaz a vízkorlátozásos időszakok maximális tartamának és a teljes időtartamnak a hányadosa. Az ivóvízhasználók V.-e — mivel ezek vízigényének gyakorlatilag teljes kielégítésére kell törekedni — 0 vagy legföljebb 1—2%. Az ipari vízhasználók V.-e általában 0—5%, de az üzem jellegétől és népgazdasági fontosságától függően tág határok között változhat. A mg.-i vízhasználók átlagos V.-e 20%. Valamely vízgazdálkodási egység vízhasználóinak (eredő) V.-e meghatározza az egységre készülő -*• vízgazdálkodási mérleg biztonságát. Vízhigiénia. Az ivóvíz egészségügyi kérdéseivel foglalkozó tudományág. Vízhozam. A folyók, csatornák, csővezetékek, kutak vagy más vízvezetékek és vízadók szolgáltatta vízmennyiség, ill. víznyerési lehetőség. Szűkebb értelemben: valamely kiválasztott keresztszelvényen az időegység alatt (többnyire másodpercenként vagy percenként) át815 m ráállás A Duna nagymarosi vízhozamgörbéje folyt vízmennyiség. Mértéke m3/sec, 1/sec vagy 1/perc. (A gyakorlatban elterjedt percliter kifejezés helytelen.) Nevezik víztömegnek vagy víz- mennyiségnek is, holott csak bizonyos időtartam alatt lefolyó V.-összeget jelentenek m3-ben vagy 1-ben és a tömeg szó fizikailag is más fogalmat jelent. A V.-ok mérése és számítása a hidrológiai és vízgazdálkodási adatgyűjtés egyik legfontosabb feladata. A V. szó minden esetben használható, de szivattyúk és csővezetékek jellemzésével kapcsolatban általában a vízszállítás
