Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

V

tett — termelőmunkára, élő- és tárgyiasult munkaráfordításra van szükség. A vízkárelhárítási tevékenységek „értékének” megállapítása megközelíthető a védett területek gazdasági értéke, a termelésben bekövetkezhető elhárított károk számított értéke alapján, ill. a ráfordítások oldaláról, a népgazdaságban alkalmazott árképzési elvek alapulvételével. A folyószabályozás, vízi utak rendezése össze­tett tevékenység. A vízi közlekedés és szállítás biztonságosabbá tétele mellett eredményei rend­szerint a lefolyásviszonyok javításával több más vízgazdálkodási tevékenységhez is kapcsolód­nak, így pl. az árvízmentesítési és árvízvédelmi, a hegy- és dombvidéki, valamint a síkvidéki vízrendezéshez, a mg.-i vízhasznosításhoz stb. Az eredmények megállapításánál ezeket az összetevőket az adott esetre külön-külön figye­lembe kell venni. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató In­tézet (VITUKI). Működését 1952-ben kezdte meg a 2048/16/1952. MT. sz. hat. alapján Szervezetének magját az egykori Vízrajzi Intézet képezte, működési köre azonban a víz­gazdálkodási kutatás minden területére kiterjed. Feladata az ország felszíni és felszín alatti víz­készletével kapcsolatos hidrológiai, hidraulikai és vízkémiai tudományos kutató tevékenység ellátása. Hat tudományos főosztálya van: I. Vízgaz­dálkodási Főosztály, II. Felszíni Vizek Főosztá­lya, III. Felszín alatti Vizek Főosztálya, IV. Vízminőségi és Szennyvíztechnológiai Főosz­tály, V. Hidromechanikai Főosztály, VI. Víz­építési Technológiai Kutatások Főosztálya. Főbb kiadványai: a) periodikus kiadványok: Vízügyi Közlemények (1879—), Vízrajzi Évkönyv (1886—), Napi Vízjárási Térkép (1895—), Beszámoló a VITUKI Évi Munkásságáról (1954—), Vízkészletgazdálkodási Évkönyv (1962—); b) egyéb kiadványok: Hidrometeoro- lógiai adatok (1952—), Magyarország hidro­lógiai atlasza (1952—), Vízjárási adatok (1953—), Magyarország vízkészlete (1954—), Tanulmányok és kutatási eredmények (1957—-) stb. Vízgazdálkodás kiváló dolgozója. Az OVH vezetője által adományozható kitüntetés a vízgazdálkodás terén kifejtett átlagon felüli, kiemelkedő munkateljesítményért a Vízügyi Szolgálat vagy egyéb szervek dolgozóinak. Alapítását az 1087/1955. (X. 5.) Mth. sz. hatá­rozattal a kormány engedélyezte. Vízgazdálkodás termelőerői. A vízgazdál­kodási termelőeszközök (vízi létesítmények, épü­Vízgazdálkodási Tudományos Kút.... 812 letek, gépek, berendezések stb.) és a termelésben tapasztalt vízgazdálkodási ágazatban dolgozó szakemberek munkaereje együttesen. A vízgazdálkodási termelőeszközök állomá­nya a népgazdaság állóeszköz-állományának mintegy 5—6%-át teszi ki. A vízgazdálkodás­ban foglalkoztatott műszaki, fizikai és adminiszt­ratív dolgozók száma meghaladja a 70 ezret. Vízgát. A -*• bűzelzáróban levő hasznos víz­magasság. Vízgépészet. 1. A technika vízgépekkel fog­lalkozó ága. 2. A vízgépek és a velük kapcsolódó szerkezetek összessége. A hazai vízgazdálkodás­ban ide sorolják a szorosan vett vízgépek (szi­vattyúk, turbinák) mellett a nagyobb csőelzáró szerkezeteket, szerelvényeket, a csőidomokat és csővezetékeket, a kisebb, a vízgépekhez szorosan kapcsolódó acélszerkezeti berendezéseket, a be­rendezések működtető és automatikai szerkeze­teit, végül a vízgépekhez kapcsolt villamos gépe­ket (motorokat, generátorokat). Vízgőz (vízpára). A gáz halmazállapotú víz. Keletkezése a nyomástól és a hőmérséklettől függ. Minél kisebb a nyomás és minél nagyobb a hőmérséklet, annál előbb keletkezik. Ha a nyomás kicsiny, a víz aránylag kis hőmérsékle­ten is gőzzé válhatik (pl. a kavitációnál kelet­kező buborékokban). Vízgőz által felhajtott forrás -► Forrás Vízgyógykúra. Idegbetegségek gyógyítására alkalmazott zuhanyfürdés, amelyhez nemcsak felülről, hanem oldalról is sugárzó zuhanyrózsá­kat használnak. A gyógymód egyik fontos része a skótzuhany: a fal mellett álló beteget a fürdő­mester egyszerre két, különböző hőfokú vizet szolgáltató sugárcsővel locsolja. V. tágabb értelemben a változatos formában, különféle megbetegedések gyógyítására hasz­nálatos vízkezelések összefoglaló neve. Vízgyűjtőrendezés Komplex vízgyűjtő­rendezés Vízgyűjtő terület. A vízfolyás valamely szelvényén lefolyó, az állóvizet tápláló vizek felszíni és felszín alatti összegyülekezésében részt vevő terület. A felszíni V.-eket a dombor­zati térképek alapján kijelölhetö felszíni vízválasz­tó határolja. A felszín alatti vízválasztók megálla­pításához részletes geohidrológiai térképek szük­ségesek. Vízgyűrűs szivattyú. Hengeres házban forgó, excentrikusán ágyazott, csillag alakú lapátkerékkel ellátott gép. A lapátkerék a házat nem teljesen kitöltő vizet forgásra kényszeríti. A lapátok közti kamrák térfogata félfordulaton­ként változik, s ennek következtében a homlok­falon levő nyílásnál szívás, ill. túlnyomás kelet-

Next

/
Thumbnails
Contents