Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
V
Vízgazdálkodási tevékenységek... nyisége alapján értékkel bír, a tevékenység eredménye az előállított termék értékével fejezhető ki. E tevékenységeknél mennyiségileg jól mérhető termék keletkezik, amely a felhasználók részére „áruként” értékesítésre kerül. A tevékenységek eredményét legcélszerűbben az előállított termék értékével lehet kifejezni. A sajátos probléma a termék értékének megállapításában van. A probléma abból adódik, hogy a víz mint a társadalmi munka terméke, különleges „áru”. Sajátosságai — amelyek értékének meghatározását befolyásolják — a következők: Használati értéke általában a fogyasztó számára nélkülözhetetlen, mással nem helyettesíthető. A fogyasztói piac földrajzilag a többi árunál sokkal jobban a kitermelés közvetlen körzetére korlátozódik, így az eltérő mértékű ráfordítások átlagolása a piaci kínálat—kereslet hatására az árban nem jön létre. A víznek mint árunak ezek a sajátosságai egyfelől az érték meghatározására úgy hatnak, hogy számos kisebb, földrajzilag egymástól elkülönült „piac” jön létre és a termék előállításához társadalmilag szükséges munka mennyisége nem általában, hanem csak e körülhatárolt „piacokon” alakul ki. Másfelől az „áru” korlátozott szállíthatósága azt eredményezi, hogy a fogyasztói piac települ a termelés helyére (lakó- és ipartelepülések helyének kijelölése a vízellátási lehetőségek függvényében). A csatornázási és szennyvíztisztítási tevékenységek eredményeinek meghatározása már sokkal körülményesebb. A csatornázás mint tevékenység, jellegénél fogva a szolgáltatások közé tartozik. Saját terméke nincs, eredményei társadalmi jellegűek, amelyek a települések közegészségügyi viszonyainak javulásában és a települések fejlesztésének lehetőségében jelölhetők meg. A szennyvíztisztítási tevékenység jellegének megítéléséről eltérő nézetek vannak. E nézetek többségükben ezt a tevékenységet is — a csatornázáshoz hasonlóan — a szolgáltatások közé sorolja, más nézetek szerint e tevékenység eredményeként használati értékkel bíró termék — a tisztított, újrafelhasználásra alkalmas víz —jön létre és ennélfogva termelőtevékenységnek kell tekinteni. A mg.-i vízhasznosítás eredményeit annak a vízmennyiségnek az értéke fejezi ki, amelyet a vízgazdálkodási létesítmény a fővízkivételi művekből a mg. számára — öntözésre vagy haltenyésztésre — átad. Az így átadott víz produktív munka terméke, előállításához és a felhasználóhoz való eljuttatásához társadalmilag szükséges 811 munkát használnak fel, ami a termék értékében jut kifejezésre. A mg.-i öntözővíz értékének meghatározásában ugyanazok a sajátosságok érvényesülnek, mint az ivó- és ipari vízellátásnál. Az értéket meghatározó társadalmilag szükséges munka mennyisége szűkebb körzetben, ill. az egyes felhasználói piacokon differenciáltan alakul (függ a vízkivétel módjától, a rendelkezésre álló víznyerési lehetőségektől stb.). Különleges sajátossága a mg.-i vízhasznosítási tevékenységeknek a hangsúlyozott idényszerűség és a kapacitás kihasználásának az időjárás menetétől függő nagymértékű ingadozása. Külön tényező a mg.-i vízhasznosítási tevékenységek értékmeghatározó ráfordításai között az időjárás menetétől függő kihasználás változásából eredő kockázati tényező. A mg.-i vízhasznosítás népgazdasági eredményei a felhasználó ágazatban, a mg.-ban jelennek meg az átlagtermések növekedésének vagy egyes, egyébként nem termelhető kultúrák meghonosodásának formájában. A vízkárelhárítási tevékenységek vonalán — elismerve azt az elvet, hogy mint vízgazdálkodási tevékenység a népgazdaság termelő ágazataiba tartozik — a tevékenység „társadalmi termékéneid’ megállapítása, ,,értékének” meghatározása már sokkal bonyolultabb feladat. A vízkárelhárítási tevékenységek a vízfeleslegek káros hatásának elhárítását, a társadalmi és gazdasági tevékenységek a társadalom tagjainak személyi és a társadalom gazdasági értékeinek védelmi biztonságát szolgálják. Rendszeres, nagy térségre kiterjedő tevékenységek, melyek jelentős mértékű élő- és tárgyiasult munkaráfordítással járnak. A többi — termelő-szolgáltató — vízgazdálkodási tevékenységgel szemben az az alapvető megkülönböztető vonásuk van, hogy a ráfordítások nem fejezik ki a tényleges társadalmi hasznosságuk mértékét. A vízkárelhárítási tevékenységek eredményeként korábban az időről időre történő elöntések miatt nem hasznosítható területek válnak rendszeresen művelhető termőterületekké. A védett területek gazdasági értékétől függő nagyságú, az időszakos elöntések hatására bekövetkezhető károk maradnak el. Ezek mértéke —a megfelelő matematikai apparátus birtokában — számszerűsíthető. Ezeknek az „értékeknek” a létrejöttéhez további — más ágazatokban (mezőgazdaság, ipar, közlekedés stb.) kifej-
