Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

V

Vízero-gazdál kodási terv

794

pl. a tavak, tározók vízszintjének egy bizonyos határon felül való megemelkedése a környezetre káros, a fölös vizet a nyílászáró berendezések működtetésével lecsapoló csatornákon vagy egyéb vízfolyásokon vezetik el.

A V.-re szükség lehet egészségügyi vagy hajózási célból is. A Balatonból pl. azért is szükséges időnként leereszteni a víz egy részét, hogy a Balatont a Dunával összekötő sekély vizű Siót tömény szennyeződésétől, ún. öblítővíz átbocsá- tásával megtisztítsák, továbbá, hogy megfelelő mennyiségű víz betáplálásával elegendő vízmélységet biztosítsanak a Balaton és a Duna közötti időszakos hajózás lebonyolításához.

V. a tározók, tavak üzemi ürítése.

Átvitt értelemben a belvízvédekezésben alkalmazott kényszerű visszatartás feloldása a tiltok, zsilipek, ideiglenes elzárások kinyitásával. A nyitást az esés szempontjából alulról fölfelé menő sorrendben úgy kell elvégezni, hogy a mélyebben fekvő területek ismételt elöntés alá ne kerüljenek.

Vízerő-gazdálkodási terv. A V. hidrológiai és gazdasági megfontolásokkal igazolja a vízerőmű előirányzott — energiatermelési programját. Részei: hidrológiai tanulmány, -*• telje- sítményábrák, energiatermelési diagramok, tárolási tanulmányok, energiagazdasági értékelés.

Vízerő-hasznosítás. Mindazoknak a tevékenységeknek összessége, amelyeknek célja a vízfolyások, a tengerek és a tavak energiájának hasznosítása. Ennek a célnak elérése érdekében több tudományág (a geológia, a hidrológia, a szilárdságtan stb.) igen sok eredményét alkalmazzák. Tágabb értelemben a vízfolyás, állóvíz vagy tenger vizében rejlő mechanikai energia- készlet kihasználására irányuló műszaki-gazdasági tevékenység. Szűkebb értelemben V.-on az említett energiakészlet kihasználásához szükséges műszaki létesítmények, berendezések megvalósítását és üzemeltetését értjük.

Vízerő-hasznosítás története. Kínában és a Közel-Keleten már i. e. használták a vízikereket, mely Európában a rómaiak közvetítésével terjedt el. A korszerű V. az első turbinával, a magyar származású Segner János András találmányával, a Segner-kerékkel és — Euler ezen alapuló turbinaelméletével kezdődik (1750). A XIX. szd. első felében számos új turbinatípus jelent meg: az első réstúlnyomásos (reakciós) turbina a Fourneyron-turbina volt (1833), melyet Henschel és Jonval turbinái követtek, akik már felismerték a szívócső hatását is. A réstúlnyomásos turbinák igazi fejlődése

Francis 1849. évi találmányával, a ma használatos korszerű turbinák első típusával indult meg, mely a közepes esésű vízerők hasznosításának legelterjedtebb eszköze lett.

A szabadsugár-turbinák fejlődése ^uppingcr (1846) és Schwammkrug (1850) gépeivel indult meg, de elterjedése csak a -*■ Pelton-turbinával (1890) kezdődött, mely a nagyesésű vízerők hasznosításának megfelelő eszköze. [A két típus, a reakciós és a szabadsugár-turbina közti átmenetnek tekinthető a Girard-turbina (1863), melyet azonban a század eleje óta már nem gyártanak.]

Új lehetőségeket nyitott a vízerőhasznosítás fejlődésében -*• Kaplan találmánya (1913), a propeller-turbina, melynek továbbfejlesztett formája, az állítható számylapátos propeller-turbina (Kaplan-turbina) vezető szerephez jutott a kisesésű vízerők hasznosításában, ill. a tározás nélküli folyami erőművek építésénél. E lehetőségek további bővítését biztosította a számos szerkesztőmérnök és vállalat közreműködésével az 1930-as évektől kezdve kialakított vízszintes tengelyű csőturbina. Említésre méltó a magyar -*■ Bánki Donát rendkívül szellemes megoldású turbinája is, mely a törpe vízerőművek létesítésében nyitott új lehetőségeket. Napjainkban a legelterjedtebb három turbinatípus változatlanul a Kaplan-, Francis- és a Pelton-turbina, s fejlődésük a gépegységek teljesítményét és hatásfokát illetően egyre újabb csúcsteljesítményekhez vezet. A Pelton-turbinánál már elérték a 91, a Francis-turbinánál a 92 és a Kaplan- turbinánál a 93%-os hatásfokot.

A gépegységenkénti max. teljesítményt a krasznojarszki és a bratszki erőművek gépei képviselik 510, ill. 225 MW teljesítménnyel. Feltűnő fejlődési tendencia az egyes turbinatípusok alkalmazási határainak bővülése is: a Kaplan- turbinát a korábbi 5—15 m-es eséstartományon túl ma már 50 m-en felüli esésnél is, a Francis- turbinát pedig, melyet max. 300 m esésig tartottak alkalmasnak, ma már 500 m-es esésen felül is használják.

A vízerőhasznosítás fejlődésében a gépészeti eredmények mellett döntő szerepe volt a vízépítés és mélyépítés fejlődésének is: a duzzasz- tási magasság növelését a teljesítmény növelése érdekében a nagy völgyzáró gátak elméletének és építési technikájának XX. szd.-i fejlődése segítette elő. Fontos eredmény volt a pillértávolságok és az elzáró szerkezetek méreteinek növelése az árvíz és a jég akadálytalan levonulásának biztosítása érdekében. Hasonló jelentőségű volt az alapozási és a vízzárási problémák megoldása is.