Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
V
Vízerőmű A gépészet, vízépítés és mélyépítés eredményei együttesen tették lehetővé a vízerőhaszno- sítás nagyarányú fejlesztését és azt, hogy a tervezés ma már egész folyók és folyórendszerek csatornázására, vagyis a komplex vízhasznosítást és folyószabályozást is szolgáló vízépítési nagylétesítmények (vízlépcsők) építésére irányuljon. Ilyen tervezett és megkezdett folyócsatornázási munkák hazánkban a Tisza és a Körösök csatornázása; Európában végrehajtott vagy tervezett nagyobb folyócsatornázási munkák a Volga, Don, Duna, Rajna, Szajna, Rhóne stb. csatornázása, Ázsiában és a tengeren túlon pedig a Jenyiszej, Angara (-»- Krasznojarszki vízerőmű, Bratszki vízerőmű) és a Tennesse csatornázása stb. Napjaink legnagyobb vízerőműveinek teljesítmény-adatai : Krasznojarszk (SZU, Jenyiszej) Bratszk (SZU, Angara) Volgograd (SZU, Volga) Kujbisev (SZU, Volga) Sadd-el-Aali (EAK, Egyiptom, Nílus) ép. alatt Sir Adam Beck (Kanada, Niagara) Kemano (Kanada. Nechako) Grand Coulee (USA, Columbia) Boulder (USA, Colorado) Bersemis (Kanada, Bersemis, Lake Casse) 5080 MW 4500 MW 2530 MW 2300 MW 2100 MW 1950 MW 1700 MW 1400 MW 1250 MW 1200 MW A V. Mo.-on már a középkorban gazdasági életünk fontos eleme volt. A nagyobb folyók vízerejét hajómalmok, a kisebbekét alulcsapott gátasmalmok, vagy már a XII. szd.-tól, külön csatornára épült felülcsapott malmok hasznosították. IV. Béla óta nádori bíróság ügyelt fel arra, hogy a vízerőhasznosítás se a hajózás érdekeit, se a környező területek árvédelmi biztonságát ne veszélyeztesse. Az ország három részre szakadásával (1526) a vízhasználatok ellenőrzésének lehetősége megszűnt, s az önkényesen épített malomgátak elszaporodása is hozzájárult az egyes folyóvölgyek elmocsarasodásához. A XVIII. szd.-ban megindult szabályozási munkálatok egyik legfőbb akadályát e régi víz- használatok képezték, s még a XIX. szd. végén is 22 647 vízimalom, ill. malomkerék volt üzemben 72 347 LE teljesítménnyel. A korszerű vízerőhasznosítás kialakításához a magyar mérnökök is hozzájárultak. Különösen nagy szerepe volt a vízerőhasznosítás fellendülésében a transzformátoron alapuló váltakozóáramú erőátviteli rendszer kialakításának (Déri M.— Bláthy O.—Zipernowsky K. 1885) és a Ganz- gyár úttörő villamosítási tevékenységének. Az első korszerű vízerőművek építésében a Ganz- gyár úttörő eredményeket ért el s ezzel kapcsolatban lendült fel a Ganz turbinagyártás (1883) és a turbógenerátorok gyártása is. A Ganz-gyár termékei azonban túlnyomórészt exportra kerültek s így az elért eredmények nem járultak hozzá a hazai vízerőhasznosítás fejlesztéséhez. Úttörő munkát végzett a vízerőhasznosítás terén a magyar vízrajzi szolgálat is Mo. vízerő- készletének felvételével (1897 —1902; — Viczi- án Ede), melynek gyakorlati felhasználását azonban az I. világháború megakadályozta. A kis- esésű vízfolyások energiájának hasznosítása a Kaplan-turbina alkalmazásával a Tisza-csator- názás keretében kezdődött meg az 1950-es években (-*■ Tiszalöki Vízlépcső és Vízerőmű). A vízszintes tengelyű csatorna alkalmazása újabb lehetőségeket nyit meg a kisesésű folyószakaszok vízerőhasználatának hasznosításában (-<- Kiskörei Vízlépcső). Vízerőkészlet (helytelenül: vízerőtartalék). A vízfolyás, természetes és mesterséges állóvíz vagy tenger vizében felhalmozott és folyamatosan pótlódó mechanikai (potenciális és kinetikai) energia mennyisége. Megkülönböztetünk veszteségek nélkül számított, ún. elméletileg hasznosítható V.-et és gazdaságosan hasznosítható V.-et. Ez utóbbi mennyiségét vízrajzi, topográfiai, műszaki fejlettségi, általános és energiagazdasági tényezők befolyásolják. Gyakorlati szempontból legnagyobb jelentősége a vízfolyások V.-ének van, amelyet — tekintettel arra, hogy a vízhozam időben változó —- a vízhozamtartóssági görbe 95%-os és 50%-os vízhozamából számított elméleti V.-tel szokásos jellemezni. A vízfolyások és állóvizek V.-ének összegezésével számíthatjuk valamely vízrendszer, ország vagy földrész V.-ét. Vízerőmű. A vízfolyások, tavak, tengerek mechanikai energiakészletét villamos energiává, ill. ritkán közvetlenül mechanikai energiává átalakító műszaki létesítmény. A V. elnevezés gyűjtőfogalom, amely az energiát közvetlenül átalakító erőtelepen kívül magában foglalja mindazokat a műveket, műtárgyakat és berendezéseket, amelyek villamosenergiatermelés lehetőségének megteremtése és üzemének fenntartása érdekében szükségesek. A hasznosítható energia növelése érdekében a vizet duzzasztják, esetleg tárolják és alkalmas helyen vízimotorokra (vízikerék, turbina) ejtik. Ezek forgatásával vagy közvetlenül gépeket hajtanak, vagy elektromos áramot termelnek. A hasznosítható esés (vízlépcsőmagasság) nagysága szerint megkülönböztetünk: a) kisesésű (H< 15 m), b) közepes esésű (15=sHa=50 m) és c) nagyesésű (Hs=50 m) V.-veket. Törpe erőművek a 795
