Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

V

Víz

786

Fizikai jellemzői: a térfogatváltozási tényezővel iß) vagy ennek reciprokával (E0) jellemzett összenyomhatóság (mindkettő függ a hőmérséklettől és a nyomástól; 1 + 500 atm. nyomáshatáron belül és léghőmérsékletnél az En^2() 000 kp /cm2 közelítő érték vehető figyelembe). A hőmérsékleti tágulási tényezővel (a) jellemzett hőmérsékleti tágulás (ez függvénye a nyomásnak, 10 + 20 C° nyomáshatárokon belül 0 atm nyomásnál a Rí 14-10 “5*C° _1). A sűrűség (o), amelynek értéke +20C°-nál n = 101,7 kp s2m-4. A fajsúly (y), gyakorlati számításoknál y % lpcm“3 érték vehető figyelembe. Az abszorpciós tényezővel (S) jellemzett gázelnyelő képesség. A 0 C°-ú víz légköri nyomáson 1-enként 29,18 cm3 levegőt nyel el. A dinamikai, valamint a kinematikai viszkozitási tényezővel (tj-val, ill. r-vel) jellemzett viszkozitás, valamint a felületi feszültség {cp) (+20 C°-nál r] = 103* 10 “6kps m“2, v — 1,01 * 10 6 m2 s“1, V.—levegő esetén, 20 C°-nál cp = 0,00736 kp m_1). A fizikai jellemzők számértékeit, valamint az egymás közti kapcsolatukat kifejező összefüggéseket fizikai táblázatok tartalmazzák.

A V. jelentősége mind biológiai, mind fizikai és kémiai nézőpontból igen nagy. Földünk felszínének mintegy 2/s-át V. borítja. A Föld belsejében levő V. általában kémiailag kötött állapotban van, viszont a Föld ún. hidroszférájának V.-e légnemű, cseppfolyós, ill. szilárd halmazállapotú V. A természetes V.-ek fontos jellemzője, hogy többnyire oldatok, vagyis nem kémiailag tiszta V.-ek, hanem mindig található bennük valamilyen anyag. Ez lehet egyszerű élő v. élettelen szennyeződés, elnyelt gázok vagy oldott elemek. A V. ui. a legjobb oldószer. A kémiailag tiszta V. lepárlással készíthető, mert a forralással gőzzé alakított, majd hűtéssel ismét cseppfolyósított V.-be a szennyeződések és az oldott anyagok nem mennek át. Ugyanígy küszöbölhetők ki a V.-ből az oldott gázok is. Ily módon nyerhető a tiszta V.

Az ún. tiszta V. tehát viszonylag könnyen nyerhető. Ez magyarázza, hogy a V. több fizikai tulajdonságát alapul választották. A V. sűrűsége az anyagsűrűség egysége. A térfogat- egységben (1 ml) levő V. tömege: a tömegegység (ps2 cm-1). Fajhője a természetes anyagoké közül a legnagyobb. Ezért választották a fajhő egységéül a V.-ét (cal.). Lévén fajhője a természetes anyagok közt nagy, igen alkalmas fűtő- és hűtőfolyadéknak egyaránt. Hővezető képessége kicsi (0,00143 cal.). Következésképp nagy a hőtároló képessége, mert sok hőt képes fölvenni, s a

felvett hőt lassan adja le. Ebből következik a természetes V.-tömegek klímakiegyenlítő hatása. Olvadási és párolgási hője igen nagy. Az állapot- változásokkor föllépő hőmennyiség-változások az éghajlatalakulás fontos tényezői. A V. meglehetősen állandó jellegű vegyület. Hő hatására csak 2000 C° fölötti hőmérsékleten kezd alkotó elemeire bomlani, kis mennyiségben disszociálni H+- és OH “-ionokra. Ezért rossz elektromos vezető.

Különleges tulajdonsága még a teljesen semleges kémhatás. Minthogy a V. kémiailag nem egységes vegyület, több (9 lehetséges) izotópja ismeretes. Mégis a természetes V. majdnem egészében két atom, 1 atomsúlyú hidrogénből és egy atom 16-os tömegszámú oxigénből áll. A V.-molekulában a pozitív és negatív töltések súlypontja nem esik egybe, azaz a V.-molekulák dipólusok. Ez a tény teszi a V.-et kiváló oldószerré. A molekuláknak igen kis törtrésze ezenkívül H+- és OH “-ionokra disszociálva van jelen. A H+- és OH “-ionok g-ion/1-ben kifejezett koncentrációinak a szorzata, a V. „ionszorzata” egy a hőfoktól függő állandó szám, amelynek értéke 25 C°-on 1-10 “14. A semleges V. tehát 10 “7 g-ion/1 H+-, ill. OH “-iont tartalmaz, és pH-ja ennek megfelelően 7. Savak vagy lúgok V.-ben való oldása révén a H+- vagy OH “-ionok száma növekedhet, de a V. ionszorzata ennek ellenére állandó.

A V. tulajdonságaival a fizika és a kémia egyaránt foglalkozik. A nyugvó, valamint a mozgó V. mechanikai jellemzőit és azok összefüggéseit a fizika egyik ága, a ->- hidromecha- nika vizsgálja. A V. földi megjelenési formáit és körfolyamatait a hidrológia tárgyalja, szoros összefüggésben afizikai földrajzzal, a-* meteorológiával és a geológiával (-► Földtan). Valamely V.-fajta különböző mennyiségű és minőségű idegen anyagainak meghatározása a vízanalitika feladata.

A V. egyúttal élettér is. A benne élő szervezetekkel foglalkozik a hidrobiológia.

Az ember arra törekedik, hogy a V.-et céljai elérésének elősegítésére használja, és hogy elkerülje a V. hiányából vagy nem megfelelő mennyiségből vagy minőségből származó kártételeket, vagyis az ember gazdálkodik a V.-zel. Ez a tevékenysége annál is inkább fontos, mert a megfelelő mennyiségű és minőségű V. az emberi, az állati és a növényi élet alapfeltétele. (-*- Vízkészlet-gazdálkodás, -*• Öntözés)

A V. előfordulási formái: a légköri V., (-*• lég- nedvesség) a -*■ felszíni V. és a -► felszín alatti V.

A V. minősége szerint igen sokféle osztályozás ismert, ezek közül csak példaként említjük az