Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
Sz
üzemi nyomás (m) 6 84 Szórófej A forgó Sz.-ek nagyobb szórási távolságra dolgoznak. Szerkezetük három fő részből áll: állórész, forgórész és forgató szerkezet. Az állórész a csőhálózatra csatlakoztatható. A forgórészhez tartozik a sugárcső, mely általában 28°—32°-os szöget zár be a vízszinttel (szennyvíz- és lomb alatti öntözéshez 6°—12°). A sugárcső végére a különböző kiömlési nyílású lövőke helyezhető. Ez lehetővé teszi a Sz. üzemi jellemzőinek változtatását. A forgatószerkezet végzi a sugárcső körül- forgatását. Az ismertebb forgatószerkezetek: lapátkerekes, billenőkaros (himbakaros), vákuumos-membrános, a vízsugár reakcióerejét hasznosító. A Sz. legfontosabb üzemi jellemzői : kiszórt vízmennyiség, szórási távolság, csapadékeloszlás, csapadékintenzitás és porlasztás. A kiszórt vízmennyiség (1 /sec) és a szórási távolság (m) nagysága a kiömlő keresztmetszettől, az üzemi nyomástól és a Sz. kialakításától függ. Nagyobb kiömlő-keresztmetszettel, nagyobb nyomás mellett több víz szórható ki, nagyobb szórási sugárra, ill. területre. A csapadékeloszlás a Sz. kialakításától és a szabályozástól függ. Az átlagos csapadékintenzitás (mm/óra) a kiszórt vízmennyiség és szórási távolság ismeretében számítható. A porlasztás mértéke azonos lövőkeméret esetében a nyomás növekedésével növekszik. A nagyobb méretű forgó szórófejek képesek kört Szórófej típusok Tanda-féle nomogram a szórófejek jellemzőinek meghatározására
