Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

Á

Átlagos öntözővíz-szükséglet 50 nek egy-egy öntözési idényre vonatkozó, időegy­ségenkénti vízigénye. Számítása: a táblákon ter­melt növények térfogatban kifejezett és a mér­tékadó öntözési időszakra vonatkozó víznor­máit összegezzük és osztjuk a mértékadó időszak üzemidejével. Átlagos öntözővíz-szükséglet. Az egy terü­leten levő növényi kultúrák vízigényeinek és ezek területeinek súlyozott átlagértéke, növelve a szivárgási és párolgási veszteség értékével (1 /sec): Q.ot = + +^’(1/sec); ahol: Qot = az Á.; V — a kultúrák szerint ada­golandó vízmennyiség (m3/kh), (m3/ha): F = a táblák kiterjedése (kh), (ha); T = az öntözés időtartama (nap); t — a napi öntözési idő (óra); SZ — a számított átlagos szivárgási veszteség (1/sec); p = a számított párolgási veszteség (1 /sec); i = a táblák sorszáma. Átlagos örvényátmérő -»• Átlagos gomoly- átmérő Átlagos szemcseátmérő. A szemcsés anya­gok szemcseátmérőinek az egy-egy szemcseát- mérő-frakcióhoz tartozó, súlyszázalékok szerint (Ap) megfelelően súlyozott átlagértéke. Más­képp: annak az aritmetikus koordináta-rend­szerben, a súlyszázalékok tengelyével párhuza­mosan berajzolt egyenesnek megfelelő szemcse­átmérő, amely a szemcseösszetételi görbe alatti és fölötti, alulról a 0%, felülről a 100% vonalá­val határolt, egymással egyenlő nagyságú terü­leteket határolja. Képlettel kifejezve: too dg = £m------­G yakran alkalmazzák az Á.-t a -* hordalé­kosság, a -»■ szivárgás tanulmányozásakor, vala­mint a talajmechanikában. Átlagos szórási távolság. A szórófej által kilövellt szórási sugár két egymással ellentétes irányban, valamint az ezekre merőleges két irányban mért — szórási távolságainak szám­tani közepe. Átlagos vízállás Jellemző vízállások Átlagos vízfogyasztás. A vízfogyasztás vala­melyik jellemző értékének és a lakosszámnak a hányadosa. Az ivóvízellátásban pl. az ivóvízmű napi átlagos termelésének egy lakosra vonatkoz­tatott értéke az Á. (1 fő/nap) (-* Vízfejadag). A vízkészlet-gazdálkodásban leggyakrabban al­kalmazott jellemző az évi Á.-nak a lakosszám­mal osztott értéke. Az ország teljes Á.-át rend­szerint a főbb vízfelhasználók szerint bontják fel, és meghatározzák a mg., az ipar és a lakos­ság Á.-át. Számszerű értéke aszerint változik, hogy a vízfogyasztás értékét az összes vízfogyasz­tók igényének összesítésével határozzák-e meg, a vízkészletből kivett vízmennyiséggel mérik-c v. csak a valóságos vízfelhasználást veszik-e számításba. Az ismételt vízfelhasználások (re- cirkuláció) esetében a felhasznált vízmennyi­séget többszörösen veszik figyelembe; ez az érték alkalmas a népgazdaság vízigényének jellemzésére. A kivett vízmennyiség a vízkivé­telek kiépítési mértékét jellemzi. A valóságosan elhasznált vízmennyiség a vízmérleg számára ad jellemző értéket. Az A. számszerű értékének közlésekor mindig utalni kell a számítás alap­jául felhasznált adatok jellegére, és arra is, hogy azokat a vízhasználókat, amelyek vizet nem vonnak el a mederből (pl. vízerőhasznosítás), figyelembe vették-e. Átlapolás. A hosszirányban fektetett fém­lemez-szerkezetek toldási módja. Az A. mellett a csatlakozó lemezeket szegecseléssel, forrasz­tással, esetleg mindkettővel erősítik egymáshoz. Közönséges és ültetéses Á.-t különböztetnek meg. A közönséges Á.-ban a szomszédos lemezek párhuzamosak, az ültetéses Á.-ban — közvetle­nül a lapolás után — a lemezek egy síkban van­nak. Ez az egyik lemez meghajlításával érhető el. Mindkét Á.-ban egysoros szegecselt kötést v. kétsoros, varrottan szegecselt kötést alkalmaz­nak. Egysoros kötésnél az A. szélessége legalább 10 mm, a szegecsek távolsága pedig legföljebb 25 mm, kétsoros kötéskor a szegecseket egymás­hoz viszonyítva eltoltan kell elhelyezni. Átlátszóság -*■ Zavarosság Vizek optikája Átlómérés. Telekfelmérésekben alkalmazott eljárás, melynek során a fölmérendő területet lehetőleg közelítőleg egyenlő oldalú háromszö­gekre bontják és a háromszögek valamennyi ol­dalát megmérik. Az eljárás alkalmazásához a hosszmérésre megfelelő felület szükséges. Jól használható az A. épületek alaprajzának meg­határozására is. Átlós rétegezés (diagonális rétegezés, ferde rétegezés, átlós rétegzés). Két v. több rétegcsoport v. réteg között települt dőlt rétegek, melyeknek lényeges tulajdonsága, hogy néhány dm v. né­hány m távolságon belül a dőlés változik. A fo­lyóvízi és tengerparti üledékek és az üledékes

Next

/
Thumbnails
Contents