Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

Előszó

ELŐSZÓ

A magyar lexikon-kiadásnak régi és tiszteletre méltó hagyományai vannak. Nem újkeletű hazánkban a szaklexikonok kiadása sem. A felszabadulás nyújtotta lehetőségekkel élve elsőnek épp egy szaklexikon nyitotta meg ezeknek a műveknek a sorát. Ezt követték a többiek, köztük egy általános lexikonnal. Mindezek ellenére a vízgazdálkodás eddig nélkülözte a szakterület korszerű ismereteit összefoglaló lexikális munkát. Jelen munka tehát régi hiányt pótol, hiszen — tudomásunk szerint — sem külföldön, sem hazánkban nem jelent még meg Vízgazdálkodási Lexikon.

Lexikonunk úttörő jellege azonban bizonyos problémákat is jelentett. Munkánk megkezdése előtt számos kérdést kellett tisztáznunk, ill. eldöntenünk. Akadtak köztük tartalmiak, de nem kisebb gondot jelentettek a műfaji, technikai és gazdasági kérdések sem. Ügy véljük, hogy a legfontosabbak fölvázolása lexikonunk használóinak is ad némi hasznos útbaigazítást.

Eredeti tervünk szerint szaklexikon készítésére vállalkoztunk. Eöl kellett tehát tételeznünk majdani olvasóink részéről, legalább középfokon, az anyag ismeretét. Emellett természetesen gondolnunk kellett az érdeklődők széles körére s nem kevésbé a szakoktatás igényeire is. Igyekeztünk elkerülni a maximalizmus veszélyét, tehát teljességre elsősorban a szorosabb értelemben vett vízgazdálkodás ismeretkörében törekedtünk. Természetesen szerepelnek azonban az összefüggő vagy kapcsolódó tudományterületek fogalmai is, amennyire ez szükségesnek látszott.

Felsőfokú ismeretanyagot — különösen az alaptudományok köréből — csak a legszükségesebb mértékben vettünk föl. Hasonló módon jártunk el a túlságosan részlet jellegű fogalmakkal is (pl. egyes géptípusok, berendezések, eljárások stb.). Ezeket könnyen megtalálják az érdeklődők a ma már oly gazdag szakirodalom köteteiben. Mellőztük a könnyen avuló, gyorsan változó adatok közlését is, hogy ezáltal minél tovább friss és használható legyen lexikonunk. A szócikkek kidolgozása során figyelembe vettük mind a hazai, mind a külföldi irodalmat, különösen pedig a már megjelent általános és szaklexikonokat.

Műfaji tekintetben nem ragaszkodtunk a lexikon-műfaj klasszikus kötöttségeihez. Mércének a célszerűséget és a használhatóság növelését tekintettük. Ezért ahol helyesebbnek látszott, alkalmaztunk hosszabb, ún. enciklopédikus jellegű szócikkeket is. Az ilyen esetekben többnyire a legfontosabb irodalmi hivatkozásokkal is kiegészítettük a szövegeket. Végső soron arra törekedtünk, hogy a több mint 10 000 címszó és szócikk ölelje föl mind az elméleti, mind a gyakorlati érdeklődésű olvasó számára a szakterület egészét.

Elsősorban természetesen a hazai viszonyok szerint válogattuk a fogalmakat, azonban helyesnek látszott részint a közeli vagy éppen szomszédos országok vízügyi sajátosságainak a figyelembevétele is. Minthogy pedig újszerű s bizonyos értelemben úttörő munkáról van szó, szenteltünk néhány részletesebb szócikket a világ vízrajzának és a nagy vízi létesítmények ismertetésének is. Az ismertetett elveket érvényesítettük az illusztrációs anyag kiválogatásakor is.

Lexikonunk tartalmazza a vízgazdálkodás legjobb hazai és külföldi, mind elméleti, mind gyakorlati művelőinek életrajzát, munkásságát is. Lexikonszerkesztési hagyományainknak megfelelően azonban csak a már elhunyt személyek rövid életrajzát vettük föl anyagunkba.

V

é