Vízfolyások környezetbe illeszkedő szabályozása (VITUKI, Budapest, 1989)
2. A jelenlegi helyzet kialakulása
2. A JELENLEGI HELYZET KIALAKULÁSA Az emberek már a történelem korai szakaszában a vizek közelében készítettek magúnak lakóhelyet, hisz így állandóan a legdúsabb élőhelyek közelében lehettek és köny- nyen jutottak táplálékhoz. Később a termelésnek is ez lett első színtere. A vízfolyás szolgáltatta a mezőgazdasági munkához nélkülözhetetlen vizet. A környezetében tényésző növényzet sokoldalúan elégítette ki az ember szükségleteit, emellett rejteket adott a táplálékul, és még sok más célra szolgáló faunának. Vizében halászni lehetett. Később energiát adott a folyó az ipari munkához. Ennek nyomait ma is őrzik a malomcsatornák a hozzájuk tartozó duzzasztókkal és a vízi közlekedést szolgáló csónak-, vagy hajózsilipekkel. A fejlődés során az ember terjeszkedett. Települések, üzemek, termőföldek, közlekedési utak alakultak ki. A vízfolyás eredeti formájában nem felelt mega környezetében folyó emberi tevékenységnek vagy a szükséges biztonságnak. Ezért az ember szabályozni kezdte a vízfolyásokat, a talajvizet és az állóvizeket. Egyre több területet foglalt el a vízfolyást környező, ökoszisztémának helyet adó térből. Magyarországon is a vízfolyások völgyeiben található a városok, községek jelentős része. A vízfolyások völgyeiben, a hegy- és domboldalakról lemosott humuszban gazdag talajokon alakult ki a legeredményesebb mezőgazdasági tevékenység. Itt a lakosság igyekezett minden talpalatnyi helyet megművelni. A völgyfenéki területeken az uralkodó rét—legelő gazdálkodás mellett nem elhanyagolható területen folyt szántóművelés. A közlekedési hálózat kiépítése során a völgyfenéki területeken építették a közutak, vasutak jelentős részét is. A völgyfenéken kanyargó vízfolyás az adott szakaszára felülről érkező vizet tovább vezeti az alsó szakaszokra. Vízszintjével a környezetében szabályozza a talajvizet. A mező- gazdasági termelésnek ezzel kapcsolatban konkrét igényei vannak. Műszaki eszközökkel szabályozzák, rendezik a belvizeket és a talajvizet. Az ennek során összegyűjtött víz befogadója a vízfolyás, melyet erre ugyancsak műszaki beavatkozásokkal igyekeztek alkalmassá tenni. A vízrendezési munkák célja sokáig csak a káros vizek elvezetése és az elöntés elleni védelem volt. Ennek érdekében az adott kor technikai és gazdasági lehetőségeit felhasználva alakították a vízfolyások nyomvonalát, keresztmetszeti méreteit, próbálták meghatározott elképzelésekkel létrehozni a természetes esésekhez hasonló, vagy attól eltérő hossz-szelvényt. A XIX. században ill. a XX. század első felében a vízrendezési munkák végrehajtását a már kialakult műszaki alapelvek, sőt a XIX. század utolsó negyedében megjelent vízügyi jogszabályok is meghatározott keretek közé szorították. 8
