Vízfolyások környezetbe illeszkedő szabályozása (VITUKI, Budapest, 1989)

3. A vízfolyások rendezésének új szempontjai és elvei

1962) származik a folyóvíz legmodernebb tájakra osztása, elsősorban az uralkodó halfauna alapján.

A folyóvíz kezdete a forrás, a forrástájék, melynek különleges és egyedileg is jellegzetes élővilága van. Az ezt követő szakasz a pisztrángfélék tája, melynek vize gyors folyású, hideg, tiszta, oxigénben dús és kevés szervesanyagot tartalmaz. Alatta következik a pénzespér-szint táj, melyben a víz mozgása még élénk, de az esés csökken, így a folyó vonalvezetése kanyargós. A síkságra érve a vizek folyási sebessége csökken és a pontyfélék tája következik. Ennek legfelső része a márna-szint táj, ezt követi a dévérkeszeg, ill. a lepényhal—durbincs-szint táj. Ez utóbbiban az édesvíz és a tengervíz már keveredik és ún. félsósvízi (brakvízi) élővilág alakul ki.

Hazai vízfolyásaink közül csak néhány patakunk tartozik az első két szint tájhoz. Legtöbb nagy folyónk, közepes és kis vízfolyásunk a pontyfélék tájékába tartozik, ezért ennek élőhelyeit, élővilágát kissé részletesebben tárgyaljuk.

Szabad szemmel is jól látható, hogy a benépesedés a legszegényesebb magában a víztömegben. A sebesfolyású vizekben az élővilág védelmet keres a víz lesodró hatása elől. Sok szervezet kövön vagy más merev alzaton rögzül, helyenként sűrű bevonatot alkotva. Ez az élőbevonat tulajdonképpen növények és állatok társulása. Alzatként szolgálnak a mederben levő kövek, ágak, fatörzsek, különböző műtárgyak. Az állatok egy másik része a vékony üledékbe fúrja magát, vagy annak a felületén, felső rétegében tapad meg. Különösen jó védelmet nyújtanak számukra a patakokban az alga- és mohagyepek, továbbá a többnyire itt még gyér makrovegetáció állományok. Az itt élő élőlények számára ideális környezet a tiszta, hideg, oxigéndús, gyors folyású víz.

A gyors folyású részek köves alzata elsősorban az állatok lakóhelye, de alga- és mohagyepek is boríthatják azok felületét. Itt elsősorban különböző rovarlárvák, kérészek, álkérészek, szitakötők, recésszárnyúak, kétszárnyúak, tegzesek, felemáslábú rákok, lapos- és örvényférgek, tízlábú rákok és néhány halfaj (pisztráng, fürge cselle, pénzes pér) élnek.

A kisebb esésű, lassúbb vízfolyású szakaszok partjain kevesebb a kő, ezért itt az iszapos, homokos mederben kisebb-nagyobb hínarasok, makrofita állományok (nádas, gyékényes, sásos, magaskórós) is kialakulhatnak, melyeket a part mentén bokrok, ill. fák, keskenyebb, szélesebb erdősávok is kísérhetnek. Ezeken az élőhelyeken rendkívül gazdag élővilág alakulhat ki. A nagytermetű vízinövények állományai nemcsak a jelenlétük miatt, de másodlagosan is átalakítják a környezetüket. A víz folyási sebessége ezeken a helyeken többnyire lelassul, a fenéken iszap rakódik le, a pangó (lenitikus) részek felszínét békalencse, rucaöröm, békatutaj vagy egyéb növényállományok borítják be. A környezeti tényezők közül ezekre a szakaszokra a speciális vízdinamika, hőmérsékleti és fényviszonyok, továbbá az alzatban való gazdagság és a bő táplálékellátottság is jellemző.

A kemény és lágyszárú vízinövényzet kedvenc élőhelye egy sor állatnak, melyek nemcsak a növények között élnek, hanem szárukra tapadva élőbevonatot, biotektont alkotnak, vagy az alzaton szabadon mászkálnak. Közöttük igen gyakran találhatók különféle férgek, víziatkák, ugróvillások, vízirovarok, tegzesek, kétszárnyúak lárvái, bogárlárvák, vízipoloskák, recésszárnyúak, ászkarákok, folyami rákok, kagylók, vízicsigák és természetesen sok halfaj is, pl. tarka géb, kurta baing, szivárványos ökle, szélhajtó küsz, különböző keszegfélék, csuka, fejes domolykó, sügérfélék, ponty, néhány kéléltű. A vízinövényzet és a bokrok, fák ágai között pedig sok szárazföldi állat (pl. csiga, rovar, lepke, madár) tanyázik. A növények alámerült szárai, levélfonákjai fonalas algák, egysejtűek, különböző férgek (fonálférgek, húrférgek, kevéssertéjűek, gyűrűs- ill. kerekesférgek), evezőlábú és ágascsápú rákok élőhelyei. Ezek az életközösségek többnyire mik18