Vízfolyások környezetbe illeszkedő szabályozása (VITUKI, Budapest, 1989)
3. A vízfolyások rendezésének új szempontjai és elvei
roszkópikus méretű élőlényekből állnak, melyek a már említett makroszkópikus, szabadszemmel is látható állományokkal együtt egységes élőrendszert alkotnak. A kisvízfolyások partján a mocsári növényzetet és kísérő állatvilágot nedvességkedvelő fajok váltják fel, melyek között már cserjék, bokrok találhatók. Az erdők, melyeket átszel a vízfolyás, szintén fontos tényezők a pataki életkörülmények kialakításában. Kisebb-nagyobb .állományai lehetnek itt a fűznek, nyárnak, kőrisnek és égernek. A szárazabb helyeken pedig kökény, galagonya, és bodza bokrosok alakulhatnak ki, melyek távolodva a mezőgazdasági kultúráknak, szántóföldeknek adják át a helyüket. Az erdők lombváltása erősen befolyásolja a fényviszonyokat, ami a kialakuló vízi életközösségek mennyiségi és minőségi változatosságát, a víz oldott oxigén tartalmának erőteljes ingadozását eredményezi. A lombhullás még hathatósabban beleavatkozik a vízfolyás életébe. A lehulló levelekből bőségesen kerül a vízbe is, az áramlás nem szállít mindent tova, így azokból jellegzetes élőhelyek alakulhatnak ki. A behullott leveleken kialakult életközösség sokban eltér az előzőekben leírtaktól. A külső eredetű szerves törmelék ugyanis általában jóval meghaladja a vízinövényzetből keletkező pataki eredetű törmelék mennyiségét. Az iszapba kerülő levelek, egyéb növényi maradványok bomlása nagymértékben befolyásolja a patak vizének táplálékforgalmát. Ezért a parti fásítás megváltoztatásával változik az alatta levő mederben az ökoszisztéma is. A vízfolyás áramló vize állandóan szállít különböző szervetlen és szerves eredetű hordalékot. A nagyobb esésű szakaszokon a hordalék nem ülepszik ki, s a meder fenéket, a benne levő köveket mossa a víz. Ahol az áramlás lassú, vagy szinte stagnál, a víz kiejti a hordalékát, amely a fenéken halmozódik fel. A hordalék mennyiségének, továbbá a víz szervetlen és szervesanyag tartalmának függvényében alzat nélküli, abban lebegő társulások, plankton alalkul ki, melyet élő mikrohordaléknak is nevezhetünk. A plankton valamennyi víztípus jellegzetes társulása. Üzemében a termelő (fitoplankton), a fogyasztó (zooplankton) és lebontó (bakterioplankton) elemek egymás mellett, és egymással egyidő- ben működnek, amivel egységes ökoszisztémát hoznak létre. Szerepük a vízminőség alakításában meghatározó. A baktériumok végzik a vízben termelt, vagy abba kívülről bejutott szervesanyagok feldolgozását, ásványosítását. A fitoplankton algái a szervetlen tápsókat, elsősorban a nitrogén- és foszforformákat veszik fel és a többi élőlény számára nélkülözhetetlen oxigént termelik. A zooplankton fajai pedig az előző két életközösség tagjait fogyasztják, de ugyanakkor más élőlények számára (pl. halak) is nélkülözhetetlen táplálékul szolgálnak. A felsorolt élőlények, élőlénytársulások létéhez szükséges feltételeket a környezet nyújtja. Az élőlények alapvető tulajdonságai közé (anyagcsere, növekedés, szaporodás) tartozik az állandóság, a stabilitás is, ami azt jelenti, hogy az egyed bonyolult szabályozó rendszerei segítségével bizonyos fokig ellenáll a külső, számára káros hatásoknak. Az élőlények, ill. azok rendszerének tehát különböző jellegű igényei vannak a környezettel szemben. Ha azokat a környezet kielégíti, az élő rendszer zavartalanul működik. Ha a környezet tényezőinek egyike-másika megváltozik, az élő rendszert külső hatás éri, az élőlény alkalmazkodással, elvándorlással vagy a környezetének a megváltoztatásával válaszol, de ideiglenesen nyugvó, lappangó állapotba is kerülhet. Ha az új helyzet nem különbözik nagymértékben a régitől, akkor a társulás kivédi a megpróbáltatás következményeit. Minél változatosabb összetételű az élőlénytársulás, annál nagyobb a kivédés lehetősége. Ha a káros hatások igen nagyok, az egész társulás összeomlik, elpusztul és romjain más társulás fejlődik ki. Egy tiszta vízfolyás vízminőségének egyik fontos szabályozó ciklusa a szervetlen anyag—fitoplankton—zooplankton—hal—szervesanyag—bakterioplankton—szervetlen anyag 19
