Vízfolyások környezetbe illeszkedő szabályozása (VITUKI, Budapest, 1989)
3. A vízfolyások rendezésének új szempontjai és elvei
Az eddigiek leegyszerűsítve úgy foglalhatók össze, hogy a fejlett világban az értékek átrendeződtek, a hagyományosak egy része leértékelődött, és az új, minőségi kategóriák a mennyiségiekkel szemben előtérbe kerültek, társadalmi igénnyé nőttek, A vízfolyások rendezésének igényeivel szembesítve ezeket a változásokat megállapítható, hogy a 2. fejezetben érintett hagyományos elvek kizárólagossága megszűnt. Ilyenek pl.: — a föld, a környezet „lakhatóvá" tétele, — a biztonság, — a hasznosság, — a gazdaságosság, — megfelelés a technikai lehetőségeknek. Emelkedett a jelentősége a következőknek: — vízminőség megőrzés, vízháztartás, talajvízháztartás javítás, — fajgazdagság, változatosság, ökológiai egyensúly, az ökológiai potenciál fejlesztése, — egészséges környezet, — tájesztétika. Utaltunk arra, hogy a konkrét vízrendezési beavatkozás mindig kompromisszum. Hangsúlyozni kell ismételten, hogy ezeknek az értékváltozásoknak az eredőjeként semmiképpen nem jöhet létre megoldásainkban a hagyományos igények és értékek tagadása. Az 5 milliárdos emberiség nem térhet vissza valamilyen nosztalgikus természetes állapothoz, de a hagyományos és az újabb igények közötti mérlegelésben az utóbbiak lényegesen nagyobb súlyt kell kapjanak. Ennek megfelelően a korszerűségre igényt tartó vízfolyásrendezésnek elveiben és gyakorlatában fel kell oldani egy sor beidegződést, mint pl.: — a szimmetriának és a geometriának az abszolutizálását, általában a csatornaszerűségnek az eszméjét a hossz- és keresztszelvények kialakításánál, — a vonalas szemléletet a területi rendezés elveinek fokozott érvényesítésével (vízgyűjtőrendezés, lefolyás-szabályozás), — valamilyen adott nagyvízi hozamra történő mechanikus „egyenszilárdságú" kiépítés elvét, — a káros vizek (valamilyen, pl. mezőgazdasági termelésbiztonsági szempontból megfogalmazott) egyoldalúan értelmezett elvezetésének gyakorlatát a komplex helyi vízgazdálkodás szempontjainak érvényesítése helyett, — általában a vízmennyiség egysíkúan meghatározó szerepének elvét a vízminőség, természetvédelem és gazdaságosság mellékesként kezelésével, vagy figyelmen kívül hagyásával, — a földmunka minimumának, a hidraulikailag legkedvezőbb szelvénynek, és a terület-igénybevétel minimalizálásának elvét, — a munkavégzés és általában a szabályozási ráfordítások minimumára való törekvést. Ugyanakkor a beidegződések feladásával meg kell teremteni a vízrendezési beavatkozások új elveivel és megoldásaival a következők igenlését: — a tájbaiIleszkedés, pozitív tájformálás, a táj esztétikai értékeinek növelése, — megfelelő biotóp megőrzése, vagy létrehozása fajgazdag növény- és állatvilág számára, — változatosság, — élő- és természetes anyagok alkalmazása, 16
