Vízfolyások környezetbe illeszkedő szabályozása (VITUKI, Budapest, 1989)
3. A vízfolyások rendezésének új szempontjai és elvei
3. A VÍZFOLYÁSOK RENDEZÉSÉNEK ÚJ SZEMPONTJAI ÉS ELVEI Az előző fejezetben röviden összefoglaltak megmutatták, hogy az adott környezet és kor társadalmának az igényeire hidrológiai, hidraulikai és hidrotechnikai eszközökkel adott válaszok kielégítőek voltak és a vízfolyások megfelelően szolgálták a társadalmat. A termelő kapacitások növekedése azonban napjainkra olyan egyensúlyzavarokra vezetett, amelynek következtében egy sor természeti érték veszélybe került. A termelőkapacitások egy része a társadalom számára is fokozódó súllyal tekinthető károsnak. Addig, amíg a vízrendezések a hatalmas kiterjedésű, természetes állapotú területekből viszonylag kis részeket hódítottak el a civilizáció számára, addig ez nem jelentett veszélyt az emberi közösségekre. Ma már viszont csak elvétve akad ember által meg nem változtatott természeti élőhely és sokszor a részben fennmaradtak utolsó kis zugait semmisítjük meg. Azért, hogy elkerüljük a vízfolyás tisztulóképességének a további csökkenését, a vízparti életközösség leromlását, esetleg kipusztulását, a tájképi elemek és az összkép jellegének az elvesztését, az élő fajok számának csökkenését és még számtalan, az ember számára káros vagy kellemetlen következményt, új módon kell megközelíteni a vízfolyásszabályozás teljes kérdéscsoportját. Abból kell kiindulni, hogy minden vízfolyás sajátos, egyedi tulajdonságokkal rendelkező hidrológiai—hidraulikai—ökológiai rendszer. Elemei állandó kölcsönhatásban vannak. Ezek bármelyikének a megváltoztatása kihat a többire, következésképp az egész rendszerre. A technikai elemekre kiterjedő vízrendezést a továbbiakban ki kell egészíteni az ökológiai megfontolások alapján hozott intézkedésekkel is. Ezért tekintjük át azokat a szempontokat és elveket, amelyeket figyelembe kell venni, ha a vízfolyásokat a szabályozásuk után is a természeti környezet nemcsak hasznos, hanem kellemes részeiként is meg kívánjuk tartani úgy, hogy a társadalom műszaki igényeit is kielégítsék. A szabályozást végzőnek a természettel való egyezkedéséhez nem elég a hidrológia, hidraulika és a mechanika törvényei alapján keresni a kompromisszumokat, hanem figyelembe kell venni és megtanulni a biológia, az ökológia, az esztétika követelményeit is. Ezekhez együttműködőket kell találnia. Bonyolultabbak lettek a mérnöknek a természettel való kapcsolatai, de csak annyival, amennyivel többet tud róla. A továbbiakban áttekintjük a vízfolyásokkal szemben támasztandó új követelményeket, majd azt, hogy azok miként illeszkedjenek a szabályozott állapotukban a víz- gazdálkodás, az élő közösség és a földrajzi egység rendszerébe. 14
