VÍZDOK: A felszín alatti öntözés helyzete (VMGT 49. VÍZDOK, Budapest, 1973)
3. A felszín alatti öntözés múltja
38 A műanyagok II. világháború utáni térhódítása és egyre szélesebb lehetőségeket nyújtó minőségi és mennyiségi megjelenése a piacon olyan uj anyagot adott a kutatók kezébe, amelynek birtokában felmerülhetett a nagyobb volumenű területi fejlesztés gondolata, nem utolsósorban a müanyagcsövek azon tulajdonságai miatt, hogy hajlékonyak, nagy hosszúságban, egy darabban előállíthatok, s rendkívül alkalmasak a gépesített fektetésre. Ez utóbbi napjainkra szinte az első számú igénnyé lépett elő. Ma az Egyesült Államokban szinte kizárólag műanyag csövekkel képzelik el a felszin alatti öntözést, de Európában is egyre inkább uralkodóvá válik használata, helyesebben a használatát előkészítő kutatás. Ahogy az égetett agyagcsövek esetében, a müanyagcsövek felhasználása terén is először a dréntechnikában ismerték fel jelentőségét. Az első próbálkozásokat Amerikában kutatók végezték, s ezekről először 1955-ben számoltak be. Ugyanez évben tették közzé a Hollandiában szerzett tapasztalatokat. Nyugat- Német országban 1960-ban fektették le az első műanyag alagcsöve- ket, s azóta a műanyag a drénezés minden más anyagot kiszorító, helyettesithetetlen alapanyagává vált. Hollandiában pl.az 1962- ben végrehajtott alagcsövezésben a műanyag már 27 %-kal részesedik [wiLLNER, 1963], de hasonló ütemű a fejlődés más országokban is, ahol a lecsapolás fontos vízgazdálkodási feladat [LANDTECHNISCHE ZEITSCHRIFT, 1966; KN0BL0CH, 1966; KUNTZE,1963; KLIMKO-PASSZINSZKIJ, 1966; TECHNIQUE de l’EAU, 1966;FEICHTINGER 1964; KOZINCEV, 1969]. Fontosságát azonban az altalaj öntözésben is egyre inkább felismerik, s alkalmazásának feltételei egyre több kutatás témájává válnak [dÖRTER, 1961; HOSKYN-BRYAN, 1967; L*IRRIGAZIONÉ, 1967; CSOCSKOV-IVANOV-BAJRAKTARSZKIJ,1965, 1967; MARJAI-PERÉNYI, 1965; NYULI-TIBOLD, 1970; TOURNON, 1971]. A használt műanyagok: polivinilklorid (PVC) és polietilén (PE), tehát úgynevezett termoplasztok, vagyis, igen nagy mole-
