VÍZDOK: A felszín alatti öntözés helyzete (VMGT 49. VÍZDOK, Budapest, 1973)
3. A felszín alatti öntözés múltja
43 két alkalmaztak [CSOCSKOV-IVANOV-BAJRAKTAR-SZKI, 1965,1967] . A csöveken folyóméterenként 3 db 1,5 mm átmérőjű kifolyónyi- lást helyeztek el, a csövek felső részén. A perforálás sűrűségét és a nyílások méretét a levegő- és talajközegbe való kifolyás előzetes vizsgálata alapján állapították meg. A csöveket 4,2 m-es darabokból állították össze, karmantyúk segítségével, a fektetést kézzel végezték. Franciaországban. Olaszországban és Izraelben [jj’IRRIGA- ZIONE, 1967_] próbálkozások történtek vékony 1-2 cm átmérőjű müanyagcsövek alkalmazásával. A viz kibocsátására szolgáló nyílásokat a francia megoldásnál, az eltömődés kizárására, a talajjal való közvetlen érintkezés megakadályozása céljából muf- fokkal vették körül; a legújabb olasz megoldásban az eldugulás megelőzésére [TOURNON, 197l] a csöveken hosszirányú hasitéko- kat alkalmaz anyag eltávolítása nélkül. Az Izraelben PVC csövekkel végzett kísérletek nem vezettek eredményre, mert a csöveken létesített körkeresztmetszetü nyílások rendszeresen eldugultak. A felsorolt példákból is lát®ik, hogy a műanyag öntözővezetékek nyílásainak kialakítása, méretei és elhelyezésük komoly gondot jelent. HOSKYN és BRYAN ^1967] szerint ez olyan jelentős probléma, hogy csak ennek megoldásával válhat reáli- tássá a felszín alatti öntözés. Nagyszámú laboratóriumi vizsgálatot végeztek fúrással és "meleg tűs" eljárással készített lyukakkal, mind a lyukak vízhozamát, mind alakját illetően. Megállapították, hogy kis lyup kak (d<l,0 mm 3 esetén a vizhozamadatok nagyon szórnak, mivel a lyukak alakja főleg a lyukkészitő eszköz (különösen a meleg tű) tökéletlensége miatt nem egyforma. A lyukak területi variációs tényezője fúrt lyukaknál 38 %, meleg tűvel készített lyukaknál 32 % volt. A variációs koefficiens a lyukbőség növekedésével csökkent. Ezért - véleményük szerint - felszin a- latti öntözésnél a nedvesítő csövek perforációit a hidraulikus
