VÍZDOK: A felszín alatti öntözés helyzete (VMGT 49. VÍZDOK, Budapest, 1973)

3. A felszín alatti öntözés múltja

35

A porózus csövek használata kapcsolatban van a nyomás nélküli felszin alatti öntözés alapelvének felmerülésével és elterj edésével.

STAUCH [l954] , majd később STEIN (idézve [DORTER, 1961,

1962]szerint) is különleges porózus csöveket használ az általuk javasolt berendezéseknél- Előbbi esetben a csövek porózus betonból készülnek, amelyeket át nem eresztő cement köpeny vesz körül, melyen felül 15 mm szélességű hézag van. A csőtagok hossza 50-70 cm, belső átmérőjük 35-40 mm, falvastagságuk 15-25 mm. A csöveket cementtokokban illesztik. A Stein által alkalmazott csövek porózus bitumenből készülnek. A porózitást homok, vagy 0,5 - 5,0 mm közötti szemcsenagyságu murva- kavics adalékanyag biztosítja. A porozitás mértéke az adalékanyag szemcsenagysága, a keverési arány, illetve a csőkészitő prés nyomásától függően változtatható. A csövek hossza 33 cm, falvas- tagságuk 14-18 mm, belső átmérőjük 30-40 mm. Teljesen porózus, vagy tetőporózus kivitelben készülnek, át nem eresztő csőaljjal. A csőillesztéseket fektetésnél folyékony bitumennel tömi- tették.

A Szovjetunióban is kiterjedten alkalmazzák az égetett agyag és különböző anyagú porózus szerkezetű csöveket. A csőadatok és felhasználás kutatóktól, ill. intézetektől függően változik. OSZTAPCSIK [1962] szerint a legjobbnak a csövek következő konstrukciói tekinthetők:

1. porózus csövek zárt illesztésekkel (a viz csak a csőfalon át kerül a talajba),

2. nem porózus csövek külső v.belső gyűrűvel összeillesztve (a viz az illesztéseknél lévő réseken át kerül a talajba).

Szerinte az első konstrukciónak a másodikkal szemben több előnye van: megszűnik annak veszélye, hogy talaj vagy gyökér kerüljön a cső belsejébe, a nedvesség nem koncentráltan kerül