Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
III. A Sió-völgy története a 11. század elejétől a 18. század közepéig
A SIÓ MENTI BIRTOKOK ÉS TELEPÜLÉSEK A 11-18. SZÁZADBAN 89 „post Mikoviny” és a jobboldali alsó részre írt „Kovács” és „post Kovács” arról tanúskodik, hogy a vázlat készítője a pozsonyi meridiánhoz igazodott a rajzolás során. Az idézett rajzfeliratokat Bendefy másként értelmezte, s a következőket írta velük kapcsolatban: „...térkép eredeti fogalmazványának északi (Veszprém megyei) részét Mikoviny déli (Somogy megyei, kevésbé kidolgozott) részét pedig Kovács János készítette. Erre vcdl a lap északi széle közelében látható »Post Mikoviny« , valamint a déli jobb sarokban feltűnő' »Post Kovács«, illetőleg a fölötte levő (másodszor is kiírt) »Post Mikoviny« felírás.” BENDEFYnek ezt az értelmezését az is megkérdőjelezi, hogy dolgozatában90 három bekezdéssel előbb még azt írta, hogy a „Veszprém és részben Somogy megyét ábrázoló térkép valamelyik Mikoviny-tanítvány alkotása. Valószínűleg Fritsch András Eriké.” Véleményünk szerint az Mo 15. jelű térképvázlat a 18. század második felében készülhetett, de még Müller Ignác térképének sokszorosított kiadása előtt, különböző helyekről származó információk alapján. Az MTA Könyvtárának Kézirattárában őrzött térképvázlatok attól függetlenül, hogy azok nem Mikoviny munkái, számos Sióra vonatkozó információval rendelkeznek, ezért e vázlatokra a Sió 18. századi felmérésének és térképezésének tárgyalásakor visszatérünk. A Sió menti birtokok és települések a 11-18. században A Sió-völgy történetéhez hozzátartozik azoknak a birtokoknak és településeknek a története, amelyek all. századtól kezdve határosak voltak a Sió vizével a Balatontól kezdve egészen Simontomya keleti határáig. Ezeknek a birtokoknak a Sió mentén fekvő összterülete mintegy 80 ezer kh (46 ezer ha) lehetett, beleértve a Sió által vízzel elborított 6-8 ezer kh-nyi területet. A 11-18. században a Sió menti birtokokon 22 település létezett folyamatosan vagy rövidebb-hosszabb ideig tartó megszakításokkal. A Sió vizének jobb és bal partja mellett mindenkor kedvezőek voltak a természeti adottságok gyűjtögető életmódra, halászatra-vadászatra, legeltető állattartásra, növénytermesztésre, szőlőtelepítésre és állandó lakóhelyek, települések kialakítására. A Sió völgyéhez közvetlenül csatlakozó dombvonulatok, a Sióra nagy számban lejtő völgyek, a Sióba torkolló patakok és vízfolyások elősegítették a kisebb birtoktestek adományozását, majd később a főúri családi birtokok kialakításánál azok egymáshoz kapcsolását. A Sió jobb partja mentén a birtok- és településrend kialakulásában meghatározó szerepet játszott a Sió-víz nyújtotta haszonvételi lehetőségeken kívül az, hogy a parttól egy-két kilométer távolságra, a vízszinthez viszonyítva 20-40 m magas, szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas dombhátak emelkedtek és szálerdőkkel borított területek voltak. A Sió bal partja mentén kevesebb volt a szőlőültetésre alkalmas vidék, csekély mértékű volt az erdősűrűség, viszont a mezőföldi jellegnek megfelelően nagyobb volt a rét és legelő, valamint a szántóművelésre alkalmas terület aránya. A Sió menti birtok- és településviszonyok alakulását a közlekedési lehetőségek kevéssé befolyásolták. A völgy felső - a Balatontól a Kis-Koppány torkolatáig tartó - szakaszán két helyen, Foknál (ma Siófok) és Jutó-Marosnál (ma Siójut), a völgy középső - a Kis-Koppány torkolatától Ozoráig tartó - szakaszán Kapurévnél (ma Máriamajor), Mezőkomáromnál, Városhídvégénél (ma Mezőkomárom és Szabadhídvég) és Ozoránál lehetett a Sión átkelni gázlón, töltésen vagy réven. A völgy alsó - Ozorától Simontornyáig tartó - szakaszán csak Simontornyán volt átkelési lehetőség. Az átkelőhelyek közül csak a Fokinak és a Simontomyainak volt országos jelentősége, bár a Juth-Marosnál lévő átkelőhely is vámszedő hely volt egy időben. 90 Bendefy (1976) ,,Mikoviny Sámuel Somogy megyei térképei” 146. p
