Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)

III. A Sió-völgy története a 11. század elejétől a 18. század közepéig

90

III. A SIÓ-VÖLGY TÖRTÉNETE All. SZÁZAD ELEJÉTŐL A 18. SZÁZAD KÖZEPÉIG

A természeti adottságokon kívül a földesúri birtok- és településviszonyok alakulását döntően a királyi és királynéi birtokadományozások és egyes történelmi események, pl. a török hódoltság bekövetkezése határozták meg.

A Sió menti települések történetéről eddig több tanulmány és könyv jelent meg, köztük Kiss István (1938) „Simontornya krónikája" c. könyve, Ila Bálint és Kovacsics József (1964) „Veszprém megye helytörténeti lexikona”, Magyar Kálmán (1989) „Siófok története a honfoglalástól a mohácsi vészig”

c. munkája, melyek részletes helytörténeti adatokat, leírásokat tartalmaznak. A bennük foglaltakat is figyelembe vettük a 11-18. századi birtok- és településviszonyok bemutatásánál.

Szt. István állam- és egyházszervezése idején all. században a Sió mindkét oldala mentén fekvő területek királyi és királynéi birtokot képeztek. Ezekből kaptak különböző helyeken birtokadományokat egyes egyházi szervezetek és nemzetségek. Nagy területű birtokadományban részesült a fejérvári bazilika papsága, a veszprémi valamint a pécsi püspökség és jelentős birtokokat kaptak adományként a Somogy megyei Tibold, a Veszprém megyei Szalók, a Fejér és Veszprém megyei Csák és Pók nemzetségek. Az adományok a 12-14. században királyi újraadományozások, birtokeladások révén részben mások tulajdonába kerültek, s a korábbiak mellett új tulajdonosok jelentek meg a térségben. A birtokok legtöbbször egy-egy településhez kapcsolódtak, de előfordult, hogy egy település határán több birtokos osztozott. A birtokok értékét a természeti, földrajzi (közlekedési) adottságain kívül a hozzátartozó település jobbágyainak, kézműveseinek száma határozta meg. A települések jobbágytelkeinek és lakóházainak száma, s ezzel összefüggően lélekszáma egymástól igen eltérő volt, és időről-időre változott.

A birtok- és településviszonyok a 11-18. század között a Sió mentén a Balatontól Simontomyáig a következők szerint alakultak, illetve változtak.

Amint azt a Sió a régi oklevelekben és leírásokban című részben már ismertettük, Siófok mai belterületi részén a tihanyi apátság alapítólevelének és későbbi okleveleinek tanúsága szerint előbb Holovógy, majd a 13-14. században Losta nevű falu létezett azon a birtokon, amelyet I. András hasított ki a Balatonszabaditól Kőröshegyig terjedő királyi és királynéi birtokból, s adományozott a tihanyi apátság számára. A birtok területének határait a 60. oldalon lévő ábrán mutattuk be és római 1. számmal azt a helyet jelöltük meg, ahol Losta, valamint III. számmal azt, ahol Fok (Fűk) falu lehetett a 14-15. században. Ismertettük ezekkel a falvakkal kapcsolatban a 11-14. századi helyzetükre vonatkozó publikációk lényegét és a magunk véleményét, melyeket a következőkkel egészítünk ki Erdélyi László (1908) művében foglaltak alapján.

Losta és később Fok falu a 11-15. században néhány jobbágyportából, néhány, az apátság szolgálatában lévő család házából, a pannonhalmi főapátság tulajdonát képező épületből és a somogyi ispánság, majd a veszprémi püspökség vámszedőinek hajlékaiból állhatott. Lélekszáma nem haladhatta meg az 50-60 főt, s ezért ebben a korban kisebb települések közé tartozott. Összehasonlításul idézzük ERDÉLYinek a ma Siófok külterületét képező Töreki puszta helyén a 13. században létezett Török falura vonatkozó adatait:

„A fejérvári prépostság Törökjét 1229-ben »Kiralturky«, vagyis Törki (Törkje) néven írták le s volt ott akkor a prépost népeinek 13 háza, 4 ekére való földje, 5 helyen kaszálója, 20 művelt és 7 műveletlen szőleje, s valami 15 holdnyi erdeje tizenegy helyen. Ezen Király Törkje mellett a falunak északi fele volt a tihanyi apát Törkje, s benne az 1211. évi összeírás szerint... 38 háznép: jobbágy 15, udvarnok 12, szőlőműves 8, (kójműves, kovács, földműves 1-1 házban, együttvéve 138 férfinévvel, úgyhogy egy házra átlag három név esik, s hat-hét tagból állónak véve egy háznépet, az egész létszámot az apátság Törkjén körülbelül 250 lélekre tehetjük... összevetés az 1211 évi összeírás egyéb birtokaival meggyőz bennünket arról, hogy Törk volt a tihanyi apátság legnagyobb birtoka, területe kétakkora, mint Tihany szigete; s hogy népesség dolgában ez volt a harmadik: népesebb volt t.i. a tihanyi sziget és Gamás (74, illetőleg 58 ház).”