Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
III. A Sió-völgy története a 11. század elejétől a 18. század közepéig
68 III. A SIÓ-VÖLGY TÖRTÉNETE All. SZÁZAD ELEJÉTŐL A 18. SZÁZAD KÖZEPÉIG kanyarog mintegy 3 mfd-nyire - amíg e szakaszon szemmel jól volt követhető' - egyszerre láthatatlan csatornába búvik s lassan alámerülve, (... e szakaszon megmutatta magát, barlangba merül) több mint egy mfd hosz- szúságban föld alatt vezet az útja. Bizonyos, hogy a somogymegyei Adánd falutól a kustyáni pusztaságig nyoma sem látszik afolyónak, mert mindent betakarnak a növények, melyek hasznosak a legeltetésre és virágokkal is ékeskednek, meg más mindennel, amit a vizenyó's talaj s a mezőknek ebből eredő termékenysége napvilágra hoz. Azon a részen ahol a folyó elrejtőzik, meg azon is, ahol újra előbúvik, a talaj posványos, náddal és kákával benőtt. (... a talaj tóhoz illő, náddal és szittyával borított.) A kettő közt az átkelés a kustyáni puszta magaslatán át történik, melyet épp ezért Kustyáni Kellőnek neveznek a lakosok. (Mindkettőn keresztül Kustyán pusztánál végződik az átjáró, miért is ezt az ott lakók “Kustyáni Kellő”-nek nevezik.) A folyó ugyanis mintegy új forrásból fakad ki Szent-Mihály pusztán túl, (úgy bukkan elő mint folyó, amely új forrásból származott..) innen pedig - amíg a somogyi Hídvég helység alá nem ér - megosztja vizeit és tágas szigetet alkot, jobb ágával ugyanezen Hídvég, a bal felőlivel Mezőkomárom mentén kanyarog, s ugyanitt közös híd visz rajtuk keresztül. Ezen túl ismét egyesül a két meder és Ozorát öntözi, ezt a hasonlóképp tolnai falut, amelyen túl a Kapos folyóval találkozik és a Sárvíz irányában hömpölyög tovább, amíg evvel Simontornyánál össze nem keveri habjait. (... a Kapos folyóval egyesülve a Sánn'zhez jut el és abba Simon Tornyánál ömlik bele.) Minden fajta halban bővelkedik és, minthogy sekély mederben hömpölyög, gyakran lépi túl a partjait. Mindkét oldalon sűrű nádbozót övezi. A név eredetét a Balatonból hatalmas erővel kiözönlő vizek zúgásával, némely folyónál természetes sivítással hozzák magyarjaink összefüggésbe. (A név eredetének magyarázatát a Balatonból kitörő vizek zúgásából vezetik le a mi magyarjaink, mintegy harsogónak mondják, ami természete némely foly ónak.)”. Bél Sió (Sivó) leírása azt bizonyítja, hogy a folyónak tartott vízfolyás az 1700-as évek első felében még teljesen természetes állapotában volt. A tó vízszintjének alakulásától függött, hogy mennyi víz folyt benne. Száraz időszakban üresen „ásítozott-e” a medre. A leírásból az is kitűnik, hogy a tóból való kifolyásnál fokszerűen áramlott a víz a mederbe, amit ha „jobban megindult” kimélyített. Legalábbis erre utal a „mély folyó”-ként való említése. Lukács és Takáts fordítási szövegében található eltérések elsősorban abból adódnak, hogy Lukács vízföldrajzi szempontból kifejezőbben fogalmazott. így pl. „egyforma vízbőséggel és mélységgel kanyarog”, szemben az „azonos vízmennyiséggel és -magassággal kanyarog”-gal, vagy „a talaj posványos, náddal és kákával benőtt”, szemben „a talaj tóhoz illő, náddal és szittyával borított”- tal.. Lukács fordításában a Sió “mindjárt malmot is hajt”. Takáts fordításában „nyomban malmokat hajt”, vagy „A kettő közt az átkelés a kustyáni puszta magaslatán át történik...”, illetve „Mindkettőn keresztül Kustán pusztánál végződik az átjáró...”. Véleményünk szerint Lukács fordítása tekinthető hitelesebbnek. Bél Somogy megye leírásánál is foglalkozott a Sióval és Zala megyénél is megemlékezett róla egy mondatban. Lukács fordítása (1943a) szerint a következőket írta még a Sióval kapcsolatban: “A Sióról már volt szó Veszprémmegye leírásánál... Fok helység határánál nyomul be a megyébe. Az ilyenszerű település ma a folyón túl fekszik ugyan, Veszprémmegye határain belül, de hogy az innenső oldalon állt egykor az erőssége, azt még a fennmaradt omladékok eléggé bizonyítják. Ugyanitt, ahol szabadabb folyása van a Siónak, malmok hajtására kiválóan alkalmas. Mintegy ezer lépésre lejjebb Kiliti falut találjuk, innen nem messze a kicsiny Judot, azután néhány veszprémmegyei pusztát... Hogyan indul ki a Balatonból nádasoktól akadályozva, iszapos hordalékkal terhelve, már másutt előadtuk”.
