Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. 1055–2005 (KÖZDOK Kft., Budapest, 2005)
III. A Sió-völgy története a 11. század elejétől a 18. század közepéig
A SIÓ A RÉGI OKLEVELEKBEN ÉS LEÍRÁSOKBAN 69 Az idézett szövegben Lukács Siót írt Sivó helyett valószínűleg azért, mert ez a rész Bél kéziratában Somogy megyei informátorától56 származhatott. Zala megye leírásánál a Balaton ismertetése a következőkkel zárul: „A Balatonba ömlenek a Szálán kívül a Tapolcza, Lesentze és több más folyó, melyek habjaival és halaival gazdagodva, mégis csak egyetlen kifolyás útján, melyet Sívóvíz-nek neveznek, egyesíti a tó vizeit más, folyami vizekkel.”. Az előbbiek alapján az a véleményünk, hogy a Sió név valóban somogyi eredetű és folyónévként csak az 1600-as évek utolsó évtizedeitől kezdve használták, s ennek volt a Sivó névváltozata használatos Veszprém megyében, illetve a „Sivóvíz” névváltozat használata Zala megyében, melyeket a 18. század második felében váltott fel a Sió-folyó elnevezés. A második 18. századi vízrajzi jellemzés a Sióról Krieger Sámuelnek 1776. évi „...a Kapos, a Sió folyókról és a Balaton taváról készült leírás, valamint ezek szabályozására, kiöntéseik és mocsaraik kiszárítására, továbbá a Dráva és Duna folyók közötti ösz- szeköttetés megteremtésére kidolgozott terv”-ében található, amelyet könyvünk 1. melléklete, tartalmaz. Ennek a tervnek a bécsi udvari kancelláriához ugyancsak 1776-ban benyújtott tájékoztató előterjesztéséből a Sió régi kifolyására vonatkozó részt az előzőekben részben már idéztük, a Sió szabályozására vonatkozó résszel pedig a későbbiekben külön foglalkozunk. Ezért itt csak azokat a megállapításokat foglaljuk össze, amelyek Krieger szerint a Siót az 1770-es évek második felében jellemezték. Krieger mindenekelőtt a Sió topográfiai helyzetét határozta meg, amikor azt írta, hogy a „Sió folyó a Balaton tavából ered Fok mezővárosnál, és medrével négy vármegyét választ el...”. Mint már említettük Krieger a Sió eredetével kapcsolatban arról is írt a Kancelláriának szóló előterjesztésében, hogy a Siónak „...Ősidőkben még más kifolyásait is ismerték, miután én ezek maradványait (nyomait) két helyen elhomokolódottan, s elég jellegzetesen kétségtelenül megtaláltam. Jelenleg csak egy kifolyás van Sió-Fokig, amit Sió lefolyásnak neveznek. De most ez 23 és fél lábbal (7,43 méterrel) magasabban fekszik, mint az említett tónak a legmélyebb pontja, és emiatt az északi szél elhomokolja; így aztán láthatóan alig járul hozzá ennek a vidéknek a víztelenítéséhez. Ebből ered az is, hogy a tó lefolyásos állapotában ez az apasztás egyáltalán nem jelentős.” A Sió torkolatának elhomokolódásáról és kiszáradásáról Krieger 1776. évi jelentésében és tervében (lásd könyvünk L mellékletét) a következőket írta: ....a Sió folyó torkolata 3 öl 5 és fél lábbal magasabban van, mint a Balaton tava medrének legmélyebb része, nem lehet csodálkozni, hogy a Sió folyó medre a torkolatnál gyakran szárazra kerül. Ebből következik, hogy minél közelebb esne a torkolat mederfeneke a Balaton tavának legnagyobb medermélységéhez, a tó vizének annál jobban le kellene apadnia. L ukács Károly (1882-1954) néprajzkutató, halászattörténész, Bél Mátyás kéziratának fordítója 56 Lukács id. dolgozatában Bél Mátyás munkamódszerével kapcsolatban azt írta, hogy Bél, aki a pozsonyi iskola rektora volt, a nyári szünidőre hazament tanulóknak kérdőíveket adott, hogy azok a kérdésekre válaszokat gyűjtsenek a lakóhelyük környezetére vonatkozóan papoktól, orvosoktól, tanítóktól vagy más tanultabb emberektől és tisztségviselő nemesektől.
